Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

közöltek magánleveleket is. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a magyarországi információk beszerzése nagy nehézségekbe ütközött, s ezért igyekeztek minden hitelesnek tűnő forrást felhasználni. Pesti, bécsi, prágai lapok hírei mellett jelentős német városok (Berlin, Köln) és a környező nagyobb települések (Hagen, Elberfeld) periodikáiból is merítettek a szerkesztők. Általában szó szerint, kommentár nélkül vették át a híreket, amelyeknek hangvételét nagymértékben meghatározta, hogy a forrásként használt sajtótermék melyik hadviselő féllel szimpatizált, melyik oldalán állt. Az adatok pontosságát nemcsak a forrásként felhasznált lapok érintettsége torzította, befolyásolta, hanem a korabeli információáramlás nehézkessége is. Az bizonyos, hogy a nagy földrajzi távolság miatt — hiszen mintegy ezer kilométerre fekszik országunktól — legkevesebb 6-7 nap alatt érhetett el a hír Iserlohnba. A cáfolathoz, a helyreigazításhoz is legalább ugyanennyi időre volt szükség. A pontatlanság és az álhír pedig nem volt ritka. A XIX. század közepén az információrádiusz bizonyosan jóval ezer kilométer alatt maradt. A hatókörön kívül szinte már csak többszörös közvetítéssel juthatott el a hír. Minél több a hírvivő, annál inkább megváltozik, dúsul a hír tartalma: túlzásokkal, mesei elemekkel bővül. Az olvasói kíváncsiság megkövetelte, hogy minden kis hírmorzsát azonnal közreadjanak, de ha a lapkészítők érezték a bizonytalanságot, hozzátették, hogy más forrásból várják a megerősítést. A Wochenblattban például több forrásra hivatkozva kétszer is „hitelt érdemlő híresztelésként" közölték, hogy június 14-15-én Győr környékén zajlott le az újkor legvéresebb csatája, amely megszakítás nélkül 64 óráig tartott. (23. és 24. cikk) Az összecsapás végén 23 000 osztrák és orosz (a második cikkben 14 000), valamint 8000 magyar katona teteme borította be a harcteret. A szerkesztők azt is hozzáfűzték, hogy a bécsi újságok nem tesznek említést erről a döntő fontosságú eseményről. A bécsieknek volt igazuk, mivel ez a csata a valóságban nem történt meg.