Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
A hiteles tájékoztatás igénye alapján a korábban megjelent hírt korrigálták, ha az újabb adatok ezt alátámasztották. Iserlohnban 1849 áprilisában közölték a bécsi kormánylap, a Wiener Presse helyreigazítását: Bem nem követett el szörnyűséges tetteket Nagyszeben és Brassó bevétele után, hanem éppen ellenkezőleg, vasfegyelmet tartott és garantálta az élet- és vagyonbiztonságot. Ezt az elmenekült szász családokkal a városokban maradt rokonok tudatták. (8. cikk) Igen érdekes az Anzeigerben 1849. augusztus 23-án megjelent cikk. Ebben Görgey fegyverletételéről volt szó. Az újságíró azonban olyan sok gyanús körülményt tudott felsorakoztatni, hogy arra a következtetésre jutott: a bécsi kormány ezzel az óriási hazugsággal igyekezett a nyugtalan lakosságot lecsillapítani. Pedig a hír igaz volt. A közvélemény alakulása szempontjából sokkal fontosabbak számunkra a gyakran több számon keresztül folytatásokban közölt történeti áttekintések, helyzetelemzések, -leírások. Ezekből derül ki ugyanis leginkább, hogy a német városban hogyan látták a magyarországi eseményeket, mi a véleményük az itteni történésekről. A közvetlen érdekeltség hiánya és a nagy távolság lehetővé tette a megfelelő rálátást, ugyanakkor esetenként elhalványított egy-egy kontúrt. Nem deríthető ki, hogy kik vetették papírra az elemzéseket, hiszen nem írták alá a cikkeket, de a lapszerkesztőségektől nem állhattak távol a terjedelmes írások szerzői. Iserlohnban egyrészt a saját nézőpontjukból, tehát a német egység ügyét szem előtt tartva, másrészt az európai tendenciákra, tehát az általános fejlődésre figyelve ítélték meg a Kárpát-medencében folyó harcot. A magyar szabadságküzdelmet a despotizmus elleni világtörténelmi jelentőségű harcnak tartották, amely hozzájárulhat mind az osztrák, mind az orosz önkényuralom megdöntéséhez. A nyugateurópai kultúra legszélén a magyar nép sikere meggátolhatja a fenyegetően fellépő szláv előrenyomulást. A magyarokban a nyugati demokrácia és műveltség közép-kelet-európai térségbeli védelmezőit látták, akikre e védőbástya szerep miatt rokonszenvvel tekintettek.
