Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

színhelyéül szolgáljon. A terep természeti adottságaiból adódóan a magyarok számára a leghasznosabb és legcélszerűbb hadmüvelet csak az lehet, hogy a náddal és fűzfabozóttal sűrűn benőtt mocsarakból váratlanul kitörjenek, és ugyanoda visszahúzódjanak. E hónap 20-i és 21-i eseményei is csak erre korlátozódtak, amiről magánlevelek és hivatalos jelentések oly ellentmondásosan számoltak be. A magyarok különböző helyeken törtek elő, hogy a különálló hadtestek túlerejét lehetőleg megszüntessék. Amint az ellenségnek ideje volt erői egyesítésére, a magyarok visszavonultak. Ezt, a korábbi állásokba történő visszavonulást a hivatalos osztrák tudósítások úgy mutatták be, mintha vereség vagy visszavert támadás lett volna, míg a csata első részét, ahol csapataikat esetleg visszaszorították vagy legyőzték, nem említik meg. Az erről szóló magánbeszámolók sokkal reálisabban és őszintébben a következő szavakkal kezdődnek: „Port és Theissing dandárját tegnapelőtt a Csallóközben a túlerőben lévő ellenség Peredig és Vágsellyéig szorította vissza." Nyilvánvalóan hasonló a helyzet a második nyilvánosságra hozott jelentéssel is, amely a 21 -én Guta környékén — a Fekete-víz és a Vág találkozásánál — lezajlott csatáról számol be, és fényes győzelemként mutatja be a csatát: „Görgey 30 000 fős seregével és 80 ágyúval a Vág mentén visszavonulóban van", vagy ahogy egy másik közlemény fogalmaz: „visszaszorították a Vág folyó túloldalára". Agyúkról, jelentős számú elesett katonáról, elfogott honvédekről nincs jelentés. 28. Wochenblatt, 1849. június 30. Görgey, írja a Pesther Zeitung, az egyik legszebb hősi alkat, amit el lehet képzelni. Egyszerű őrnagyi uniformist visel, ami arányos, karcsú alakját még jobban kiemeli. Még csak 32 éves, férfierejének teljében van, és könnyűszerrel elviseli a hadvezér és katona minden nyűgét-baját. Arca jellegzetes és nemes formájú, szeme tiszta és