Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

másik képviselő is felszólalt és a szeptember 25-i kiáltványokat törvénytelennek tartotta. Indítványára a ház a következőképpen határozott: „Mivel Őfelsége, a király Magyarországra vonatkozó rendeletei, amelyeket egyetlen Pesten lévő miniszter sem ellenjegyzett, érvénytelenek, ezért a nemzet képviselői a fent nevezett kiáltványokat törvénytelennek és érvénytelennek nyilvánítják. így Lamberg grófnak ezennel a törvény és az alkotmány nevében megtiltatik, hogy a Magyarországon tartózkodó katonai csapatok és fegyveres seregek főparancsnokságát átvegye. Ezért minden csapatnak, parancsnoknak, tisztnek és katonának megparancsoljuk, hogy Lamberg grófot ne ismerjék el parancsnokuknak. A nemzet képviselői ezennel kinyilvánítják, ha Lamberg gróf át merészelné venni a hadsereg fölötti parancsnokságot, hogy mindenki, aki Lamberg grófot főparancsnoknak tekinti és neki ennek megfelelően engedelmeskedik, az alkotmányt és a nemzet szabadságát árulja el. A képviselők továbbá kinyilvánítják, hogy minden olyan hivatal és hivatalnok, amely, illetve aki hozzájárul ahhoz, hogy a fent említett kiáltványok érvényre jussanak vagy elterjedjenek, az ország törvényes alkotmányát tagadja meg és ennek bűnét veszi magára. (Folytatása következik) 27. Wochenblatt, 1849. június 28. Magyarország. A nyugati hadszíntéren újra megkezdődtek a hadműveletek; azonban ismét a magyarok és nem az osztrákok voltak azok, akik a támadást kezdeményezték. A legutóbbi események színtere a Csallóköz és az a mocsaras háromszög volt, amely a szigettől északra, a Vág és Fekete-víz szegletében fekszik. A terepet a Duna, a Fekete-víz, a Dudvág és a Vág több ága is keresztülszeli. Az egész terület, de leginkább a Duna és Vág összefolyásának környéke mocsaras, és ezért nem alkalmas arra, hogy ott döntő csatára kerüljön sor, de arra annál inkább, hogy kisebb ütközetek