Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
Wochenblatt, 1848. november 7. A magyarok és a horvátok Talán sok olvasónk számára érdekes lehet, hogy képet kapjon a magyarok és a horvátok egymáshoz való viszonyáról, amelyre az okot mindenekelőtt az új bécsi forradalom adja. Sok évszázad óta éltek egymás mellett Ausztria császárságának magyar örökös államaiban 18 a magyarok és a szlávok, az utóbbiak között a szlovákok, a horvátok, a szerbek, a sokácok, a rutének, a vendek, a bolgárok és a montenegróiak. A legújabb statisztikai jelentések a magyarok létszámát körülbelül 5 millióra teszik, a szlávokét mintegy 10 millióra. Egy közös alkotmány egyesíti Horvátországot, Szlavóniát és a Tengermelléket Magyarországgal. A régi alkotmány szerint e határvidékek a bán fennhatósága alatt álltak igen kiterjedt hatalommal, ahogyan a mi korábbi határvidékeink a határőrgrófjaink alatt. Az egyik ilyen tartományt Bánátnak nevezik, és a bán az ő területén az, ami a nádor Magyarországon, tulajdonképpen a király után következő legmagasabb államhivatalnok és a hadak főparancsnoka. Azonban a Bánát tönkrement az oszmán erők elleni harcban. Az Alsó-Tisza-vidék baloldala csak névleg maradt meg, a korábbi, valóságos bánáti jogállás nélkül; amely csak Horvátországban és Szlavóniában maradt fenn, de ott is jelentős változásokkal a katonai határőrvidék új szabályozása miatt. A magyarok győzedelmeskedtek és Magyarországon uralmuk alá hajtották a szláv népeket; ezért a magyar nemes az 1848-ig teljesen érvényben maradó alkotmány szerint „nép"-nek számít, ellenben a többi népet csupán mint adóra kötelezettet vették számításba. 18 A német szövegben: in den ungarischen Erbstaaten des Kaiserthums Oesterreich. Érezhető áthallás az Erbländern (örökös tartományok) kifejezéssel, holott Magyarország nem tartozott az örökös tartományok sorába.
