Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Ez a nyomás elég gyakran érezhető volt, de megmaradt, mígnem a magyarok jó pár éve szembetűnő módon fel nem fedezték, hogy nekik saját nyelvük van. Érről először Széchenyi, a magyar politikai élet egyik legkiemelkedőbb személyisége, az országgyűlésben öszszegyűlt mágnások előtt beszélt, és a büszke magyarságtudat ezáltal vad lelkesedésbe csapott át, amely a szélsőséges fanatizmusig fokozódott. Azután csak a magyar nyelv lehetett egyedül hivatalos Magyarországon: a tízmillió szlávnak meg kellett hajolnia az ötmillió magyar előtt. Arra akarták őket kényszeríteni, hogy saját nyelvüket, a nép legdrágább kincsét elfelejtsék és helyette egy idegent fogadjanak el. Ne gondoljunk arra, hogy a hirtelen felgerjedő nyelvi fanatizmus megelégedett volna azzal, hogy az államnyelvre korlátozódjon; nem, hanem beleavatkozott a nép- és a családélet legbensőbb szentségébe. Ez természetesen fokozta a délszlávok (horvátok stb.) magyarság elleni gyűlöletét, és mivel csak gyengén voltak képviseltetve az országgyűlésen, nagy bizalommal Bécs felé fordultak, és a ravasz Metternich, aki minden lehetőséget ki tudott aknázni, felhasználta e szláv népeknek a magyarok elleni ellenszenvét, hogy így a magyar nemesség ellenállásával szemben ellensúlyt képezzen. A márciusi események idején, amikor Ausztria régi dinasztikus politikája hirtelen kibillent egyensúlyából, mindent megadtak a magyaroknak, amit követeltek. Magyarország önálló alkotmányt kapott, külön kormányt, és Ausztriához csak királyán keresztül kapcsolódott. De most fellázadtak a szlávok is. Eljött az idő, amikor saját létükről és jogaikról volt szó. Kötelesek ők, a kétszeres többség alávetni magukat a kis magyar népnek, vagy még inkább a nemességének? Egy ily hatalmas törzs, amelynek tagjai most mindenütt felkeltek, egy önálló nép kialakítására törekednek! Fegyvert fogtak, és hamar megszületett jelmondatuk: egységes Ausztriát, Magyarország minden határvidékével együtt. Az egyik első szláv népgyűlésen elhatározták, hogy teljesen elszakadnak Magyarországtól, és egy délszláv államot hoznak létre, amely Ausztria védnöksége alatt Horvátországot, Szlavóniát, Dalmáciát és a Bánátot mint tartományt