Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
a parlamentet és az összes, a császár által nem szentesített rendeletet érvénytelennek nyilvánították. Jellacic horvát bán alá rendeltek minden, Magyarországon és Erdélyben állomásozó csapatot, Magyarországon a haditörvénykezést léptették érvénybe, és Jellacicot a rendkívüli körülményekre való tekintettel teljhatalmú biztosnak nevezték ki, és korlátlan hatalommal ruházták fel. 17 A tetterős Jellacic így horvát hordáival már Bécs előtt áll, ahol bizonyára nem örülnek ezeknek a faragatlan szabadcsapatoknak. Jellacic, aki az ismert Windisch-Grätzcel és Auersperggel is kapcsolatban állt, a bécsi demokratákkal és republikánusokkal valószínűleg nem fog kesztyűs kézzel bánni, mindenesetre úgy tűnik, mintha nagytakarítást akarna végezni. Hová vezet mindez? Engedelmességre akarja Jellacic bírni a magyarokat? Egy új korszak hajnala köszönt a szlávokra? Betelt Ausztria keserű pohara, ami már évszázadok óta telítődött különösen Csehországban? Vagy a dolgok más rendje fog bekövetkezni? Nem tudhatjuk. A rejtély még megoldatlan előttünk — és ha megoldódna — keletkezne egy újabb. Minden zavargás közepette Isten útja egyenesen és biztosan tart előre. Hogy ezekben az utolsó időkben még egy rövid magyar felvirágzás, a szlávok ragyogó órája, az olaszok dicsősége, a hőn áhított német egység, egy erős francia állam, az átalakult Svájc egy jó korszaka vagy szeretett hazánk, Poroszország boldog jövője érkezik-e el, ki ennek a megmondhatója? Földi hatalomnak nem ígértetett hosszantartó uralkodás. De az Úr országa növekedni fog, eljövetelét semmilyen zavargás nem akadályozhatja meg, ezért egyengessétek útját mindenen át! 17 1848. október 4-én.
