Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
A tavaszi hadjárat után a sikerek okait kutató három részes elemzésben Kossuthot a háború vad géniuszaként aposztrofálták, jól szervezett hadakról, bátor, kiváló tisztekről írtak. (13., 14. és 16. cikk) Csodálattal adóztak az önfeláldozó hazaszeretet, a mindent elsöprő erő és a jó stratégia példái előtt. Teljesen egyértelmű magyarbarátságot mutat az a két vers, amelyet az Öffentlicher Anzeiger közölt 1849 szeptemberében. Róbert Hartmann, helybeli tanító második költeményében, miután megtudta a szomorú hírt, elsiratta levert szabadságharcunkat. 9 A két orgánumban megjelent cikkek azonban nemcsak pozitív képet mutattak a magyarokról. A Wochenblattban 1849. március 20-án közreadták egy német tiszt levelét, aki lesújtó véleményt alakított ki a magyar hadviselő fél katonáinak szakmai tudásáról, erkölcséről, az általuk elkövetett gaztettekről. A tiszt már 1849 tavaszán biztosra vette a magyarok vereségét, és úgy vélte, hogy a birodalomba való betagozódás után az ország jól termő, alacsony népsűrűségű vidékei a németek milliói számára kínálnak majd nagyszerű letelepedési lehetőségeket. Leegyszerűsítőnek tűnik az egymással szembenálló hadviselő felek felsorolása: az osztrákok és a horvátok mellett, akik bosszút akarnak állni a magyarokon, kényszerből harcolnak az örökös tartományok „német anyáinak szegény, becsületes fiai", a csehek és néhány lengyel ezred. A másik oldalon „a nemzetek valódi mintaképét, a tüzes magyarokat, a vad székelyeket, a szlovákokat, a románokat, az oláhokat, a ruténokat, mindenekelőtt a népek közli örök zsidókat, a vándorló forradalmár lengyeleket" és mellettük két bécsi egységet neveztek meg. (18. cikk) A németek szimpátiát tápláltak a lengyelek iránt, noha ők is szlávok. Magasra értékelték szerepüket a magyar szabadságharcban, azt remélték, hogy Magyarországról kiindulva, itt megerősödve eredményesen vehetik fel a harcot elnyomójuk, az orosz cár ellen. Jellemző, hogy az összesen négy jellemrajz, pályakép közül 9 A verseket eredetiben közöljük a kötet végén.
