Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezető
négy kötélnél feljebb nem birtokolt, ez a szokás idő jártával törvénnyé is vált azért, hogy a betelepítés haszna minél több lakosra kiterjedjen, hogy a közterheket a lakosok többsége minél könnyebben viselhesse. " A nagy népességű, széles belső autonómiával rendelkező, elöljáróit a földesúri jelöltekből maga választó, a regale beneficiumokat árendába vevő falu 1786-ban II. Józseftől kapott kiváltságot arra, hogy mezővárosként négy országos és egy hetivásárt tartson. 6 Bár az önellátó háztartások miatt az első években kissé nehézkesen indult az adás-vevés, 7 fél évszázad alatt Nyíregyháza — megelőzve a megye régi mezővárosait — a régió piacközpontjává vált. A helybeli kézművesek közül a legnagyobb számban itt lévő csizmadiák, valamint a szűcsök, gubások, lakatosok, kötélverők, tímárok és szabók 1818-ban céhprivilégiumot is nyertek. Ekkorra számuk — legényeikkel együtt — már meghaladta a kétszázat. A megalakult céhek önálló belső életet éltek, a városvezetéssel jogi személyként tartották a kapcsolatot: polgárfelvételnél írásban igazolták, hogy a városi lakossá válni kívánó legények méltóak arra, hogy nyíregyháziak legyenek, részt vállaltak a közfeladatok ellátásában, továbbá szerepük volt az információközvetítésben, valamint a kultúra terjesztésében is, hiszen — a város rendelete értelmében — inasnak csak írni-olvasni tudó gyerekeket vehettek fel. Az impopuláció során nemcsak adófizető földművelő-állattenyésztő parasztok és kézművesek telepedtek le Nyíregyházán, hanem a jobbágyok számára biztosított előnyök érdekében a rájuk rótt terheket is vállalva -— mondhatni rangrejtve — érkezett az 1750-es években főként Békés megyéből néhány nemes család. Előjogaik érvényesítését nemcsak a jobbágyközösség nem pártolta, hanem sokáig a nemesi vármegye, sőt a város földesurai sem. Az úriszék 1786-ban csupán annyi engedményt tett számukra, hogy egymás közötti ügyeik intézésére létrehozhatták a nemesi tanácsot, az ún. hadnagyi széket, illetve ezután adójukat nem a helység parasztbírája szedte be, hanem közvetlenül fizethették a megyei perceptornak, továbbá mentesültek a katonai beszállásolás alól. A nemesek nagy része gazdálkodott, de voltak közöttük iparosok és értelmiségiek is. A város közéletében a XIX. századtól mind jelentősebb szerepet játszó értelmiségieket: papokat, tanítókat, orvosokat, felcsereket, valamint az igazgatásban tevékenykedő nótáriust, számvevőt, fiscalist a közösség vagy az elöljáróság meghívólevéllel hívta a városba. Mind több közigazgatáshoz értőre és jogi ismeretekkel rendelkezőre akkor lett szükség, amikor a város 1803ban a Palocsayné részét öröklő Dessewffyektől, 1824-ben pedig a Károlyiaktól is megváltakozva földesúri jogokat kapott. A jobbágyi terhek pénzen való megváltásának gondolata már 1802-ben felvetődött. Azt remélték az örökváltságot elindító elöljárók, hogy a parasztcommunitas megváltakozása után Nyíregyháza szabad királyi várossá válhat. 1803-ban azonban csak a Dessewffyekkel sikerült szerződésre lépni, akik 320 ezer rénes forintért lemondtak a Nyíregyháza városában és határában lévő összes birtokuk tulajdonjogáról és az igazságszolgáltatásról. 1804-1824 között, a Károlyiakkal 730 ezer bécsi forint értékben kötött örökvallásig a város a grófi családdal közös birtokosként igazgatta a napról napra gyarapodó várost és ítélkezett a 15-17 ezer itt lakó fölött. 10 Bár 1824 után már nem volt földesura a megváltakozott parasztcommunitasnak, pénzen vett jogaival mégsem élhetett igazán, hiszen Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése minden módon igyekezett korlátozni autonómiáját. A remélt jogállás elérését több évi várakozás után 5 Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada (A nyíregyházi bírák évkönyvei, 1753-1803). In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, III—rv. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1982. (a továbbiakban Balogh, 1982.) 103. 6 SZSZBML, V. A. 101 /b. Nyíregyháza mezőváros hites közönségének iratai. Kiváltságlevelek. 36/36. 1786:2. 7 Balogh, 1982. 109. Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984. 9 Erről részletesebben lásd Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XV1II-XIX. században. Bp., 1982. (a továbbiakban Hársfalvi, 1982.) 10 Erről részletesen lásd Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974.
