László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)
Források 1848. III. - 1849. VII
így született az első válaszfelirat, melyben mindazonáltal nyíltan kimondatik, hogy az 1790: 10-ik t. cz. 92 életbe léptetése, azaz Magyarország független kormányzása azon fő feltétel, mely nélkül a közélet átalakulására rendszeresen kiszámított előlépéseket biztosan várni nem lehet. Egyszersmind azon kívánság is megérintetett, hogy O Felsége Magyarország közállományi institutioival 93 , melyek a szabadságon alapulnak, a Monarchia közös kormányának rendszerét öszhangzásba hozni méltóztassék. Ezen felírás föl nem terjesztethetett, mert az alsó tábla hosszas vitatásokba keveredni, és ez által hasznosabb munkálatoktól eltávolíttatni magát nem engedte, hanem az egész felírást egy határozat által letenni jónak látta. Melyben kimondotta azt is, hogy a felség iránti hálaérzeteinek nyilvánítását az iránt, hogy a nemzeti nyelvet a thrónra emelé, azon alkalomra tartja fenn, midőn külön tárgyak iránt teend felterjesztéseket. Be is váltotta szavát a követi tábla első alkalomkor, mely a nemzetiség tárgyában mutatkozott. Ezen felírás mindazonáltal szinte fel nem mehetett, mert időközben a horváthországi bonyodalmak iránt kiküldött választmány, mely a nyelv dolgára nézve is javaslatot készítendő vala, munkáját be nem fejezhette. Január 30-ról érkezett az administratori kérdésben 94 egy leirat, melyből úgy látszik, hogy a volt kormány az ország minden szükségeiről megfelejtkezve megátalkodottsággal, egyedül ezen egy kérdés megoldásának tulajdonított fontosságot. És éppen ezért lett az administratori kérdés azon próbakő, melyhez az ellenzék gyözödelmét mérte. Mert minden fontossága mellett is a megyei rendszerre nézve, melyet eddig alkotmányos szabadságunk egyedüli biztosítékának tekinteni megszoktunk, a közös teherviselés, az úrbéri viszonyok megszüntetése, a népképviselet, a független Magyar Ministerium nagy kérdései mellett elenyészett volna, ha e kérdéseket a kormány felfogva nem az administratori rendszer keresztülviteléhez, hanem ezen nagyszerű kérdések megoldásához kötötte volna lételét. Ismeretesek a Tiszt. Közgyűlés előtt azon küzdelmek, melyek között az említett leiratra a felírás készült. Ezen felírás sem juthatott Kegyelmes Urunk színe eleibe, mert azon eseményeknek, melyeket előadásunk elején említénk, mozgató ereje működni kezdett olaszhon határai között. A mozdulatlanságnak eddigi jelképe, a római pápa hármas koronájú darájának 95 sugarai keresztül hatották olaszhon vidékeit, és a szabadság vágya átalánosan felébredett, elhatva az Austriai olasz tartományok kebelébe is. Alig kezdetett meg a harcz Itália classicus földein, egy lakoma demonstratiojának fuvallatától öszvedölt frankhonban a júliusi thronus, mert a szabadság helyett a corruptiot vette alapul. Ekkor az alsó tábla — áthatva az események hatalmától — kötelesnek érezé magát a thrón, a monarchia és az ország irányában kimondani, hogy nints menedék, nints biztosíték jövendőre nézve az alkotmányos szabadságon kívül. Hosszasan tartottak az értekezések, melyek ezen sors nehézségű felírás felett magánkörökben és Bécsben folytak. Egy rendszert, mely századokon át mozdulatlanságában megkövesedett, megdönteni, egy beírott lappal nem lehet. Bécsi polgártársainknak, különösen a 1790. évi 10. törvénycikk = Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről, institutio = intézmény administratori kérdés = adminisztrátori rendszer. A király egyes esetekben a főispán mellé, vagy helyett helynököt, főispáni helytartót nevezett ki, akit a közéletben adminisztrátornak neveztek. Általánossá a reformkorban vált. E személyek rendszerint konzervatív beállítottságúak, és igen magas fizetésért, a király érdekeinek biztosítására még törvénytelenségekre is kaphatók voltak. Az adminisztrációs rendszer az 1848. évi forradalommal szűnt meg. tiara = a római pápa hármas koronája
