László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

költett bennünk, ha ne talán a megyénkbe tanyázó galítziai katonaság is nem védelmünkre, hanem ellenünk fordulna. A környülményeknek ilyetén állásába, miután Urban ezredes a Mármarosi románokat felszólításával nem teheté bűnös terveinek vétkes eszközévé, fegyverrel kívánja meghódítani. Kérem Önöket rendeljék be Szigetre — Mármarosba — lőfegyverrel ellátott nemzetörjeiket, és a betanult kaszásait, hogy megmenthessük Mánnaros alkotmányos népeit, megmenthessük édes hazánk legfőbb kincseit — a sóbányákat — és a megyénkbe lévő, több ezrekre menő álladalmi pénztárakat. A hazánk jótékonyságával élt emberek kezeiből — miután jelenleg minden polgár tartozik a hazának áldozni — hogy segítséget hovaelébb kaphassunk, méltóztasson szekereken őket hozzánk felküldeni, és engem Szigetre értesíteni. Kelt Nagybányán, október 12-kén 1848. Mihályi Gábor mk. királyi biztos Hátirat: 1008. Okt. 13/848. Címzés: 143. A Galíczia és bukovinai határszéli királyi biztostól Szabolcs Vármegye Egyetemének hivatalból Nagykállón. Nagykárolyból sürgöny által. Eredeti tisztázat. —SZSZBML. IV. B. 102. 48. cs. 1414. db. 1848. 245/c. Felsó'visó, 1848. október 10. Másolat. Tisztelt Választmány! Utasításunk szerint a Setrevről kellene tudósításunkat tenni, de a sors, mely hazánk felett sötét fátyolát lebegteti úgy akará, hogy az ármány leple távolabb, még Borsa helységében lebbentessék fel. Mi ugyan is utasításunk következésében, midőn a folyó hó 5-ik napján a Setreven megjelent Oláh ezredbéli katonaság visszavonulását megértvén, itten F. Visón a Teltsi kapitánynak a Setrev tetejére érkezés végett, megjelenésre való meghívó levelünket útnak indítani akarnók, Borsáról egy levél érkezett. Melyből nem kis fájdalommal olvastuk Binder Oláh ezredbéli kapitány úr azon jelentését, hogy ö Cserde részéről katonasággal megérkezett Borsára a havasokon át avégett, hogy a borsaiakat kívánságuk szerént, mint ezutáni határőrököt pártfogása alá vegye. Meghívta egyszersmind Mihálka szolgabíró urat értekezés végett Mojszénba. Mi sajnosán értettük ugyan: édes megyénk földét idegen fegyveres néppel vált megszálltát, siettünk mindazonáltal a meghívásnak eleget tenni, mert így utasításunknak is hamarább megfelelni véltünk: tudván hogy ezen kapitány úr is szintúgy megfelelhet, mint a Teltsi kapitány, a katonai utasítások egyformasága miatt. Felmenvén tehát Mojszénba alig egy fertálynyi óra idő után megérkezett Binder kapitány, Ferenczy hadnagy, egy Auditor 's a borsai kerülő gazda kíséretében lóháton. A szobába belépvén rövid köszönés után tüstént szót emelt, miképp késni nem akar, miszerint ide jövetelének okát adja. Ekkor előadá, hogy ő ezrede részéről avégett küldetett Borsára, mert Borsa helysége Naszódon, Urban alezredes előtt azt a nyilatkozatot tette — sőt reá meg is esküdött —, hogy Borsa helysége a magyar királynak soha, de az ausztriai császárnak mindenkor kész hódolni, és katonát adni. És amennyiben a megye tőlük erőszakkal kívánt újonczokat állítani, kérték a naszódi katonai kormányt, hogy őket pártfogása alá vegye, amiért is ő megjelent, hogy a császár számára ígért újonczokat közülük kiállítsa. A kapitánynak ezen előadása után azon kijelentésünk mellett, hogy mi e nemes megye éppen e tárgyban kiküldött megbízottjai, minden katonafogás vagy akár miképpen is más országnak,