Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
TERMÉSZETI KÖRNYEZET
mint embert tekintve jajjal elegyített siránkozó hangon fel s alá csoportozva, leeresztett térdeken bocsátották fel mindenhatójukhoz szívek mélyéből eredeti fohászaikat. Azonban már szinte oszla a félelem, vagyis inkább szoktatá magához az erősebb lelkeket az ugyancsak 1829. esztendő augusztus 4-én reggeli két és öt órakor négy percig, majd 1830-ban július első estvéjén tizedfél órakor két percig, s ugyanazon esztendő augusztus 20-án estveli 10 óra után egy percig, 26-án estve 9 órakor és 27-én reggel 3 órakor egy-egy percig, 1831-ben december 15-én estve öt órakor egy mozgásból álló, 1832. július 15-én estve 7 órakor két percig, 16-án reggel öt órakor egy rázásból álló, szeptember 20-án délután 4 órakor két percig a megyében itt-ott kisebb-nagyobb mértékben érezhető, sőt 1833-ban már szinte egész esztendőben nem is tapasztalt földrengés. Midőn mint az egyszeri küzdésben lett kifáradás utáni megpihenéssel újabb erőt nyert bajnok kettőztetett erőben jelent meg, előre még a legbátrabbakat is elrémítő mormolással kelet délről nyugat északnak tartva, folyó esztendőnek október 15-e reggelén nyolcadfél óra után tíz percekig tartó kegyetlen rázkódásában szerencsés volt, ki azt talán rengő utazásában nem érezhette, de szerencsétlen, ki annak a legerősebb lelket is leverő habzásait állva, ülve, avagy fekve kiállani kénytelen volt. S ismét az Ér és a Láp közti helységei körében dühösködvén leginkább megyénknek, már ekkor szinte tökéletesen hitték az ottani lakosok rögtöni elsüllyedéseket, mert patak módjára folyt a száraz tavaszon és nyáron kiaszott földnek megnyílt gyomrából még az épületek közt is fel-felfakadó s szökdöső vízözön, úgyhogy lábszárközépig jártak a lovak a dengelegi, irinyi, endrédi határokon a vízben ott, hol egy kanál vízért azelőtt napokig tartó ásásokat kellett vala tenni. A mezei kutak megteltek hamuszínű, puskaporszagú homokkal Endréd s Dengeleg határain, és úton-útfélen 10-20-30 lábnyi [1 láb kb. 30 cm] ilyes hamugarmadák tornyoztak fel a megnyílt föld üregeiből. Mezőpetri, Iriny, Dengeleg, Endréd, Csomaköz, Bere, Szaniszló, Fény, Csanálos, Körtvélyes, Vezend, Portelek, Részege, Kaplony, Kálmánd, Börvely helységeinkben és Nagykároly mezővárosunkban számtalan kőépületek dűltek öszve s lettek semmivé, templomok, tornyok harangokkal együtt zuhogva törtek öszve s hullottak alá e siralmas napon. Úgyhogy igazságos törvényeink kiszolgáltatása végett tartatni szokott gyűléseink alkalmával befogadó vármegyeházunk tereméhez s főispánunk szállásához sem járulhatunk, a magányosok közül pedig sokan, kik fényesen világító ablakaikból nézhetvén ki a szabadba, örömtelve érezhették megelégedéseket. Most a beközelgetett derek s fagyok építhetéseket megakasztván, zakotált parasztkalyibában kenteiének kiállani a télnek viszontagságait - bár ott pihenhetnének nyugalommal!!! -, ami már tőlök annyira eltávozott. Az azóta is október 16-án délután 3 órakor, estve 9 órakor egy-egy percig, 26, 27 és 28-án leginkább reggeli öt óra tájban, november 12-én délután négy óra előtt két percig, december 16-án estve 8 órakor észrevehetőleg több helységekben, a nevezett Ér melletti, Iriny, Dengeleg és Endréd helységekben pedig szinte mindennapon tapasztalható földmegrázkódások miatt vagyon, akik nem reménylhetve kétségbeejtő ijedelmektől lehető szabadulásokat, őseik után kezek közt mindeddig megtarthatott lakhelyeiket vagy eladni, vagy onnan legalább elköltözni készek lennének. Leírhatatlan szinte a kár, mely ezen esztendő október 15-én számtalan századok le-
