Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

Mi lesz e népből most, a tél küszöbén, ha a felebaráti könyör nem fogja letörleni a könnyeket, a veszteség fájdalma s az ínség előérzete által kisajtoltakat? De legszomorúbb, hogy e tűzvésznek még három emberélet is áldozatul esett. Mi minden áldozatkészség mellett sem fogjuk a százezrekre menő kárt, melyet e szorgalmas nép néhány szerencsétlen percek alatt szenvedett, helyreütni tudni. De megmenteni őt a kétségbeejtő ínség nyomorától — igen. Fel tehát Szatmár megyének mindig kész adakozói! Tanúsítsátok e szerencsétlenek eránt is a könyört, mint tanúsítottátok azt mindig, valahányszor a szenvedők kiáltása eljutott csendes hajléktokba. Adjatok, mi csak tehetségtektől telik, de adjatok mindjárt, mert kétszer ad, ki rögtön nyújt segélyt. Hol minden hiányzik, ott a legcsekélyebb adomány is hálás köszönetre talál, s nem tévesztendi a jutalmat, mely az adakozót Isten s ember előtt megilleti. Szatmári, október 23-án, 1856. Fridrich György Szatmár megye császári királyi főnöke 7. Szatmár megye közgyűlése megörökíti az utókor számára az 1829 és 1834 közötti földindulásokat Felejthetetlen e megyének minden lakosi előtt a múlt, 1829. esztendőnek július 1-je reggele, midőn négy és fél öt között az ezelőtt csak históriákból esméretes borzasztó földrengés nagyobb részét népünknek lelkinyugalmat adó hajnali szenderedéséből riasztván fel, valósan érezteté vélek azt, mit képzelettel is felfogni képesek alig valának. Ezen két percig tartó tünemény már ekkor több épületeknek kéményeit megszakasztván, alig hagyá nyugodva gondolkozni jövendő sorsán az elrémülteket, midőn egy öt percig tartó s kegyetlen zúgással még azon nap estvéjén három fertály [negyed] kilencre érkezett újabb rendülés már előre megfosztá minden lakost a — félelmet talán oszlatni ígérő — csendes álom reményétől. Ez már oly mértékben jelent meg, hogy e megyének több helységeiben mint Nagykárolyban, Domahidán, Mezőpetriben, Kaplonyban, Portelken, Körtvélyesen, Részegén, Vezenden kémények hullottak le, Irinyben, Dengelegen és Endréden pedig házak falai nyíltak meg s düledeztek le, sőt templomok s tornyok boltozati szakadoztak s részént hullottak alá. Már ekkor a megrémült föld népe bódultan szaladgálva csoportozott öszve utcákon és mezőkön ezen utóbbi helységekben a fájdalmas és nyugtalanító érzéseknek egymás keblébe lehető kiöntésében. Képzelvén az elsüllyedéstől féltett valójának könnyebbülését, mert nevezetesen Endréd, Dengeleg és Iriny Ér melletti helységeinknek határán már akkor is kisebb-nagyobb garmadákba tornyoztak fel a megrepedt föld hasadékain vizek és hamuszínű s puskaporszaghoz hasonló bűzü homok. S darab ideig csak egy nap sem telhetvén el, melyen a nevezett utóbbi helységeinkben több ízbeli rövid percekig tartó földrázkódások ne történtek volna, ugyanott felekezetet nem ösmérve, a katolikus, görög katolikus, református, sőt zsidó nép is egymást