Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
e. Úri lakodalom 1854-ben Úgy augusztus hó közepén egy más lakodalomban is vettünk részt 302 , ugyanis Ádám 303 testvérem Komoroczy Károlyné született Izsák Zsuzsanna közbenjárása folytán megismerkedett Uray Johanna özvegy Uray Ambrusné csengerújfalusi birtokosnő már nem éppen gyermekleányával, és el is vette. Hát bizony, ez is egy karavánszerű utazás volt. [CsengerjÚjfalu ugyanis Kemecsétöl lehet úgy kilenc mérföldre [kb. 75 km], s így több fogatból álló násznéppel egy nap alatt bajosan járható be. Úgy lett tehát a menetel beosztva, hogy Kemecséről hajnalban indulván ki a násznép mindössze is két kocsival, tudniillik a vőlegény a vőfényével, Gábor testvérünkkel és a másikon Borbély Gáspárék. Még elég korán Őrbe értek. Szabó Albertnél, hol azok minden szükséges szereplőket kiegészítvén, násznagy, nyoszolyóasszony és -leányok onnét állván ki, korán megebédeltek és ozsonnára hozzánk érkeztek Ököritóra, hol mi is csatlakozván, estére értünk Újfaluba, ahol már az esketés nem volt akkor eszközölhető, mivel avégett Csengerbe kellett volna mennünk, azért valóságos lakodalmi traktával [lakomával] fogadtak bennünket, és muzsikus is lévén, bizony táncra kerekedtünk, és helyből is több vendég s a menyasszony testvérei is szívesen mulatván, hajnal felé feküdtünk le, hogy 9 óra tájon Csengerbe indulhassunk az esküvőre. Másnap reggel, jó früstök után mindannyian Csengerbe rándultunk át az esküvőre. Ezt az esküvő utáni részét a napnak a hazaérkezéstől kezdve evés, ivás, és majd táncmulatsággal töltöttük el. Uray Józsefné a gazdasszonyi teendői közbeni szabadidejét szívesen nekem szentelte, ami nekem igen jól esett, most azonban az öreg násznagy, Szabó Albert indítványára éjfélkor beszüntettük a mulatságot, hogy reggelig kipihenhessük magunkat. Én feleségemmel már 6 órakor reggel elindultam haza, hogy az ebédre odajövendő násznép fogadását előkészítsük. Mire 9 óra felé hazaértünk, már az én Emelkám szerető [szomszédjasszonyait, Farkasnét és Csikynét nagy aprómarha-gyilkolásban találtuk. Vékony Ferencné született Krasznay Erzsébet rokonom a cselédnőnkkel a juhtúrós galuskához gyúrták a tésztát, feleségemet lesegítvén a kocsiról a kislányával együtt beerőszakolták a szobába és lefektették a díványra, hogy csak aludjon, majd ők mindent jól elintéznek. Le is feküdt, de alig szunyókált egy félórát, felkelt és közévegyült a sütés-főzésnek, különösen a nagy szabadkonyhán rakott tűznél egyik oldalon forgatott két szép malacpecsenye, és a másikon piruló kürtös fánknak jó illata érdekelte őt, és nem győzött eléggé örvendeni rajta, hogy mily jól meg fogja vendégelni a násznépet, mely azonban jó későn kászálódván ki, csak dél felé ért oda. Akkor aztán a nők az öreg ház szobáiba, ki hová tudott, behúzódott aludni, én pedig a férfiakat a szellős csűrbe vezettem be lefekvés végett, de levittem egyúttal a jó szilvóriumos [szilvapálinkás] palackot is. Hát alváshoz nemigen jutot12 Krasznay Péter (1830-1916) és felesége, Bodó Erzsébet (Emelka). A Krasznay család Ököritón volt birtokos. Péter joghallgatóként állt be honvédnek. Komáromban harcolt, és a vár feladása után szabadon hazatérhetett. A kiegyezés után szolgabíró. Hét kötetes visszaemlékezését 1858-ban kezdte írni, s megszakítás után, 1901-től folytatta. 13 Krasznay Ádám (1823-1894), Krasznay Péter bátyja