Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

tunk, hanem a fiatalság lementünk a Szamosra, és megfürödvén, teljesen megfrissülve ültünk a kész ebédhez, hová Rostás Pesta is elérkezvén négytagú bandájával, ebéd után lementünk a szellős csűrbe táncolni, és csak 4-5 óra között, amidőn már az idő hűvösödött, indultunk tovább Őr felé, ahol meghálni szándékoztunk. Őrbe érve elhatároztuk, hogy vacsora után azonnal lefekszünk, és mivel a menyaszszony Újfaluban a lefektetés elől Pongráci Gézánéval elszökött, az öreg Szabóval és Uray Józsival kiszámítottuk, hogy itt alkalom lévén összeszorítsuk a vőlegénnyel. Volt ugyanis Szabóéknál egy kis átmeneti szoba a füstház háta megett, melyből a füstházon átvezető ajtót előre bezártuk. A hátra fekvő oldalszobában Uray Józsiéknak, az előre nyíló tágasabban nekünk és az apróbb Szabó gyerekeknek lett fekvés elrendezve, az új házasoknak a közben eső kis szobában. Én, mint a háznál otthonos, behívtam az összes, nem házhoz tartozókat a kis szobába, hogy amíg az ágyvetés mindenki részére elkészül, ott beszélgessünk. Az öreg Szabó a férfiakat kivitte, az úgynevezett patvariára [tornácra], az ágyalás elkészülvén, apródonként kisiklottak a kis szobából, csak én és Uray Józsi voltunk már ott, amidőn a menyasszony is ki akart volna menni, de Józsi nem engedte, hanem leültetvén kiment, és maga után becsukta az ajtót. Akkor a másik ajtónak tartott, de én megelőztem, és kimenvén az előre kívülre készített kulccsal bezártam. Akkor előbb sógornőjének, majd feleségemnek rimánkodott, hogy bocsássák ki, de mindenik elutasítván, és a kívül lévők kacagását hallván jónak látta elcsendesedni és sorsán megnyugodni, így ment akkor a kéj utazás. 8. Válóper (1843) Mándy Terézia, nemes Erdei Józsefné előadja, miként az 1840. évben nemes Erdei Józseffel mások unszolására házassági szövetségre lépvén, azon reménnyel, hogy az eskü órájában hiányzott szeretet a folytonos együttlét s férjének szelíd magaviselete által keblében fel fogván támadni, vele ha nem is boldog, legalább eltűrhető házasságban élendhet. Azonban férjének durva bánásmódja, verekedésben végződő gorombasága, a pazarló természeténél fogva a házaséletre lényegileg kívántató szeretet helyett oly gyűlöletes indulatot szüle keblében, miszerént az engesztelhetetlenül gyűlölt Erdei József férjétől, kivel egy éve már, hogy nem lakik, eltökéllett szándoka elválni. Ugyanazért kéri a törvényszéket, hogy az 1786. évben kelt, s az 1791:XXVI. tc. által helyben hagyott felsőbb rendelet nyomán a protestáns személyek közötti házasság az engesztelhetetlen gyülöltség esetében fel volna bontható, hogy nevezett nemes Erdey Józsefet maga elébe idézni, és őtet a házassági szentségtől, mely úgyis gyümölcstelen, feloldani kegyeskedjék. Ezen házasságfelbontást kérő levél felolvastatván, a nevezett házassági feleknek a törvényszék előtti összvebékéltetésük végett nemes Erdei József és Mándi Terézia mint válni kívánó fél folyó év augusztus hó 31. napján Nagykárolyban tartott törvényszék elébe idéztetni rendeltetnek, a házasságot védő illető tiszti ügyész is megjelenni tartozván.