Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

zárta a cukorkásdobozt, két darabot adott naponta mindegyikünknek, egyet-egyet ebéd és vacsora után. Az édességeket általában nem kedvelték, s úgy vélték, hogy nem tesz­nek jót a gyermekeknek. Pedig milyen őrjítőén kívánatosak és csábítóak voltak azok a Kugler-Gerbeaud-dobozok, bennük a tarkabarka papírba burkolt gyümölcsízű cukorkák, s azok között is kedvencem, a „Borbolya" feliratú! Salátát, sajtot csak a felnőttek kap­tak, teát, kávét ugyancsak. Napi időbeosztásunk olyan pontos és szigorú volt, akár az iskolai órarend. De ebben a vonatkozásban is idősebb nővéreim sorsa volt a legkeservesebb, mert az évek múltá­val jelentősen enyhült anyám szigorúsága. A falra tűzött papírlapon a következő utasítá­sok álltak: „Fogmosás naponta háromszor: három perc. Kézmosás: négy perc. Öltözködés: hét perc." (Öltözködni segítettek a szobalányok, sőt ők adták ránk a cipőt is.) „Fésülködés: hat perc." „Reggel hideg fürdő (15 fok Reaumur 18 ), este meleg fürdő (20 fok Réaumur), öt-öt perc tölthető a fürdőkádban." Nevelőnőink felelősek voltak azért, hogy percnyi pontossággal betartsuk a menetrendet. Megtörtént ugyan, hogy anyánk rövid ideig meg­feledkezett róla, de azután egyszerre csak eszébe jutott és ellenőrző látogatást tett a gyer­mekszobában, és ha a fürdővíz melegebb vagy az öltözködésre fordított idő hosszabb volt az előírtnál, akkor jaj volt a nevelőnőnek is, nekünk is. Tizennégy éves korunkig a gyerekszobában kellett vacsoráznunk, bár jelen lehettünk a felnőttek vacsorájánál. Ha vendégek voltak, a vendégség örömeit a tálalóban élveztük, mert ott fogyasztottuk el a fagylaltot és a sütemények maradékait, amelyeket az előzé­keny komornyik félretett számunkra. Amikor már idősebbek voltunk és szüleinkkel együtt ebédeltünk és vacsoráztunk, étkezések után kezet csókoltunk anyánknak és meg­köszöntük neki az ételt, mikor felkeltünk az asztaltól. Egész nevelésünk legfontosabb alapelve, az egyetlen, amelyet apánk valóban fontos­nak tartott, a feltétlen igazmondás és őszinteség megkövetelése volt. Minden más vét­künket közönséges rosszalkodásnak tekintették, s ennek megfelelő szidás vagy büntetés járt érte, a hazugság azonban egészen más beszámítás alá esett. Olyan hitvány cseleke­det volt, amit nem is lehet méltón megtorolni semmiféle büntetéssel. Ha valamelyikün­ket hazugsággal vádolták, ez olyan sértésnek számított, amely megbocsáthatóvá tette volna még a gyilkosságot is. Azt mondták nekünk, hogy egyetlen Andrássy sem hazu­dott, és nem is fog hazudni soha. Tizennégy esztendős voltam, amikor anyám, bejáró növendékként, beíratott a Notre­Dame de Sión zárda iskolájába. Engem mindig vonzott az iskolai élet, s boldog voltam, hogy végre megszabadulok a nevelőnőktől és a tűrhetetlenül unalmas különóráktól. 218 Réaumur: a Celsius-skála 100 fokát 80 fokra osztó skála egy foka, Réaumur XVIII. századi francia fizikus nevéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom