Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
Már kikerültem a zárdából, de még mindig csak nevelőnő kíséretében tehettem ki lábamat az utcára. Csak a Margit-rakparton volt szabad sétálnunk. Tizenhat éves koromban, amikor anyám éppen elutazott Párizsba, táviratilag kellett engedélyt kérnem tőle, hogy átmehessek a Lánchídon valamilyen ajándékot venni valakinek; a nevelőnök között egy sem volt, aki át mert volna kísérni anyám engedélye nélkül. Megkaptam a távirati engedélyt, és átmentem a hídon. Amikor otthagytam a zárdát, anyám Angyal Dávid 239 tanárt fogadta fel mellém, aki egy télen át járt hozzánk, és irodalomtörténetre tanított. Dante Divina Commediá-ját [Isteni színjátékát] választotta, és ragyogóan adta elő a versszakaszokat. Történelemre Marczali Henrik 240 tanított, aki tárgya iránt felébresztette érdeklődésemet. * Amíg férjhez nem mentünk, egyetlen könyvet nem olvashattunk el anyánk engedélye nélkül. Még a klasszikusok müveit is előzetes cenzúrának vetette alá. Az olyan kifejezéseket, mint „nászágy", „ágyas", „szerető", „fattyú" vagy „természetes gyermek", amelyek pedig igen gyakoriak a klasszikus művekben, zárójelbe tette, hogy nevelőnőnk megfelelő módon olvashassa fel a művet anélkül, hogy gyanús szünetet tartana, s ezzel elárulná magát. Ám előfordult nagy ritkán, hogy a kezünkbe került ilyen könyv, és az, amit egyébként észre sem vettünk volna, éppen a cenzúra miatt felkeltette kíváncsiságunkat. Volt másik eszköze is erkölcseink védelmére: összevarrta a könyvnek azokat a lapjait, amelyeken a szerelemre akár a legcsekélyebb utalás is fordult elő. S ami a legfurcsább a dologban, olyan nagy tekintélye volt előttünk, hogy egyetlenegy esetre sem emlékszem, amikor felfejtettem volna a tiltott, tehát izgalmasan érdekes lapokat. Legfeljebb megpróbáltam közéjük kukucskálni, ha lazán voltak összefércelve. Amíg férjhez nem mentem, szerelemről szóló regényt nem olvastam, soha nem voltam moziban, és csak nagyon ritkán színházban klasszikus daraboknál, avagy operában. Meg kell vallanom, hogy tulajdonképpen hálás vagyok e tilalomért: abban a korban, amelyben a serdülő leányok érzelmileg különösen fogékonyak, megóvott attól, hogy megkedveljem a ponyvairodalmat. Ehelyett Goethét, Schillert, Corneille-t, Racine-t, Moliére-t, a német filozófusokat kellett olvasnunk, és Felix Dahn 241 meg Jókai regényeit. Shakespeare világa ismeretlen volt előttünk, aminthogy egyetlen angol klasszikust sem olvastunk Walter Scott és később Kipling kivételével. Irodalmi műveltségünk ilyen módon döntően német jellegű volt, az én állandó olvasmányom pedig éveken át a Faust. 239 Angyal Dávid (1857-1943) liberális pozitivista történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja 240 Marczali Henrik (1856-1940) történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja 241 Dahn, Félix Julius (1834-1912) német jogtudós, történetíró, költő
