Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
5. A gróf Andrássy család többközpontú élete a. Az Andrássy grófkisasszonyok 234 mindennapjai a Margit-rakparti palotában a XIX. század végén Életünk szabályos mederben folydogált, az évszakoknak megfelelően. A telet és a tavaszt Budapesten töltöttük, a budai Duna-parton, a Margit-rakparti Andrássy-palotában. Június végén, a tavaszi idény befejeződése után Terebesre 235 mentünk, Zemplén megyébe. A szeptember hónapot Dubrinban 23 " töltöttük, az erdélyi hegyekben, ezer méter magasan levő vadászházunkban. * Anyámnak 237 nagyon határozott nézetei voltak nevelésünkre vonatkozólag. Időnként lelkesedni kezdett valamilyen elméletért, amely akkor éppen divatba jött. Ilyenkor nagy buzgalommal próbálta ki, főleg legidősebb gyermekén. Később jó néhány elméletet sutba dobott, s így mi, fiatalabb gyennekei, már nem szenvedtünk annyit kísérletező kedvétől. Egyik alapelve az volt, hogy a gyerekeket hozzá kell edzeni az időjárás viszontagságaihoz, tehát meg kell szokniok a hideget. Legidősebb nővéremet, Ilonát, csikorgó fagyban is kitette a szabadba, könnyedén betakarva, sőt ott tették tisztába is. A jelenlevők elszörnyedve nézték, hogyan kalimpál sötétpiros két lába a jeges levegőben. Aztán bizonyos ideig egy Kneipp nevü híres német professzor tanaira esküdött anyám, s minden reggel mezítláb kellett átgázolnunk azon a jéghideg vizű patakon, amely a közeli fenyvesben folydogált. A divatos testgyakorlatot Wassertreten-nek [víztaposásnak] nevezték. Harisnyát és kesztyűt nem volt szabad viselnünk soha, még ha hóvihar tombolt, akkor sem. Egyszer az egyik nagybácsink észrevette, hogy kezünk és arcunk egészen elkékült a hidegtől, s aggodalmaskodva megkérdezte tőlünk, nem fázunk-e nyári ruhánkban november végén. Máig is emlékszem, hogy tolakodónak éreztem a kérdést, Ilona nővérem pedig kihúzta magát, és méltóságteljesen, hamisítatlan spanyol büszkeséggel felelte: „Nem vagyunk mi fázós gyerekek!" Meg kell állapítanom, hogy ez a spártai nevelés nyilván javunkra szolgált, mert gyermekkoromban ritkán voltunk betegek, és mindnyájunknak robusztus [erős] a szervezete. Hogy ez a kíméletlen edzésnek köszönhető-e, vagy szüléinktől örökölt erős testalkatunknak, azt persze nem tudom. A táplálkozásunkat irányító elvek úgyszólván évente változtak. Az azonban nem változott, hogy mindig meg kellett ennünk az utolsó falatig, ami a tányérunkon volt, és neveletlenségnek számított annak kimutatása, hogy valamelyik ételt jobban szeretjük, mint a másikat. Édességet soha nem volt szabad elfogadnunk senkitől; anyám gondosan el4 Andrássy Ilona, Boji, Katinka, Kaja 15 Tőketerebes: község Zemplén megyében, gróf Andrássy Tivadar hitbizománya 6 Dubrin (Dobrin): helység Torda-Aranyos vármegyében 7 gr. Andrássy Tivadarné gr. Zichy Eleonóra
