Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
lenségét kimondják s egyszersmind nyilván kijelentik, hogy Magyarország ne a többi örökös tartományok példájára kormányoztassák, úgy hiszik a rendek, hogy a posták igazgatására, mint a közadministratio [közigazgatás] egyik nevezetes részére vonatkozólag is e törvényszerű függetlenség szorosan alkalmazandó s ennélfogva, valamint bármily szabály vagy rendszer önkényes behozatala a hazai posták állapotjában, mely tudniillik a nemzet meghallgatása vagy az 1790:XXII. tc. ellenére, mely a postáknak egyedül a magyar királyi Helytartótanácstól függését rendeli, ennek befolyása nélkül csak konnányi rendelet útján történik, már magában törvényeinkbe ütközik. Úgyha még e rendszer által oly nyelv és szokások, melyek az ország nemzeti és törvényes önállású érdekeivel öszve nem egyeztethetőek hozattatnak be és ápoltatnak, ha e rendszerben oly intézkedések foglaltatnak, melyek azonkívül, hogy a posták felállításában kitűzött célokat, a szellemi közlekedés könnyítését, az ipar és művelődés előmozdítását nem csak nem segéllik, sőt inkább gátolják, s a nemzetnek, mely alkotmányos jogainál fogva mindennemű direct [közvetlen] és indirect [közvetett] útoni terheltetésére nézve hozzászólhatási jogát magának mindenkoron fenntartotta, nagyobb részét indirect úton tetemes adózás alá vonják, a sérelem csak növekedik. S ezen elvekből kiindulva, midőn a nemzet meghallgatása s a nagyméltóságú Helytartótanács befolyása nélkül életbe léptetett új postaszabályozatot már magában véve sérelemnek ismerik, úgy kénytelenek azt is megvallani, hogy annak több rendeletei jelesül miszerint a már mintegy két év óta magyarul szerkesztett postai térítvények ismét német nyelven adatnak, s hogy e térítvények az ausztriai birodalom örökös tartományaiban közelebb behozott bélyegrendszabályhoz képest alkottatva bocsáttatnak ki, s így ez ideig a hazában ismeretlen bélyegdíj szerinti adóztatás módja lassankint e honba is átszivárogtatik, továbbá, miszerint a levélvitelbér most már nem a távolsághoz szabott arány 168 szerint, hanem egyedül két osztályzatba— 10 mérföldnyi távolságon alól és azon felül — sorozottan 6, illetőleg 12 krajcárjával fizettetik, ezáltal éppen a szegényebbek, a kisebb s szegényebb sorsú kereskedők, műiparüzők, földmívelők, szóval a nagyobb s számosabb rész az, melynek levelezése csak kisebb körre terjed, tetemes indirect adófizetésre kényszeríttetik, holott a kincstári jövedelem a naponkint szaporodó levelezés mellett aránylag növekedvén, s a postadíjak az országos bevételek egy nevezetes mennyiségét tevén, ily rendelkezés legalábbis felesleges és szükségtelen, hogy ismétlőleg mindezen rendeletek a sérelmet súlyosan nevelik. S mindezeknek eleven érzetében, nehogy a postákra nézve a magas konnány által kibocsátott rendeleteknek hallgatással fogadtatása által az alkotmányos jogok csorbát szenvedjenek, s ilynemű indirect adóztatások időnkénti öregbítése mellett az amúgy is nyomasztó körülmények közt vergődő és szükséget szenvedő hazai polgárok ipara s műveltsége káros és kárhozatos hátramaradást szenvedjenek, s ezáltal a tervezetben levő országos munkálatok' előállítására tehetetlenekké váljanak, a karok és rendek a posták önA levéldíjakat 1817-ben új módszer szerint állapították meg. 7 távolsági fokozatot alakítottak ki, 3 mérföldenként és féllatonként 6-6 krajcárral emelkedtek a díjak. Az 1840-es évek elején bevezetett új postaszabályzat egyszerűsítette a díjszabást, [osztrák mérföld = 7,58 km; lat = 1/32 font, font = 0,56 kg]
