Pók Judit: Bereg vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1999)
E íiagyobbakoii kívül a Csaroda, a Vérke, a Szcniye és számtalan kisebb-nagyobb patait, ér keresztül-kasul szabdalja ezt a Tisza és Latorca közti, Lehoczky szerint 24 n.mérföldet kitevő sütságot, amely áradáskor egy nagy tóhoz volt hasonlítható, melyen jószerivel csak csónakon lehetett közlekedni. 29 A beregi síkság nagy vízfelületei kapcsán szólnunk kell még a Szernye mocsárról, amely Budniszky János vármegyei mérnök 1794-ben Bereg megye által is hitelesített adata szerint 28.701 holdat tett ki. 30 Ezt a tektonikus eredetű, mélyen fekvő területet a Vérke, a Mérce és más folyóvizeken kívül a környező, magasabban fekvő területekről ide lefolyó csapadékvizek is állandóan táplálták. A hatalmas és állandóan víz alatt álló terület a legforróbb nyári napokon is, a katonai felvétel szerűit, mindössze egy-kétezer lépésnyire száradt ki. Csak olyankor lehetett a szélem és magasabb zsombekos szigetein szénát kaszálni, legeltetni. Beljebb azonban az igen mély és mgoványos víz gyalog, vagy lóháton áthatolhatatlan volt. Szélein több falu települt meg: Gát, Dercén, Fornos, Bisztraháza, Bartháza, Makaria, Beregújfalu, Bereg, Kígyós, amelyek a körülöttük ritkábban-sűrűbben elterülő tölgyerdőt, a felvétel térképszelvényeméit tanúsága szerült, nagy foltokban kiirtották. A tó, vagy mocsár közepe felé égerfáit is előfordultak, a faizás, nádlás azonban csalt télen, amikor a víz befagyott, szolgálta a lakosságot. 1 ' 1 A Láp teltnősbéltáltban és csíkokban is igen gazdag volt. 32 A hatalmas terület hasznosítására már 1771ben született terv: Budinszky János megyei mérnök egy csatorna révén a Vérkébe tervezte levezetni. Lccsapolása azonban csalt bő száz év múlva, 1874-ben üidult meg. 33 29. Lehoczky I. köt. 39.o. 30. Co. 53.0. (1100 n.öllel számítva.) 31. U.o. 54.0. 32. Bél M.-Laurcntsik K. 18.0. 33. Lehoczky I. köt. 55.o. A hegyvidék A sütságot elhagyva, észak-kelet felé fokozatosan emelkedik a térszín, a megye határán a havasolt már ég felé törnek. Az ungi határhegyek 463 (Zsdenovánál) és 1311 m (Ruszki put Kicsornánál és Bukócnál) között váltakoznak. Galíciától a Beszkid láncolata választja el a megyét. A rajta átvezető utalt, a szikláit és szakadékok következtében, keskenyek, meredekek. Legnevezetesebb átjárója Alsóvcreckén túl 802 m magasságban a vereckei hágó. Bukóctól nyugatra az Osztra havas emelkedik (1408 m), ez és a Beszkid uralja az egész tájat, messzi vidéket be lehet lábú róluk. Volóc, Hukliva, Verctccső környékén a Máramaros irányába húzódó Polonnia nevű havasok szirtjeit vastag moha növi be. Közülült a legnagyobbak Alin aniczőnél (Jablonov) a Temnatik (1347 m), Huklivánál a Veliki verch (1598 m), vagy a Sztoj hegy, amely 1679 méterével Bereg megye legmagasabb pontja. A Bél Mátyás-Laurentsilt Keresztély féle leírás szerint a beregi hegyek közül egy sem vetekedhet vele: "Rémítő meredek, sziklás lejtőjű oldalán zúgó patakok rohannak alá. " Korán hó borítja, de fennsíkjai nyáron legeltetésre kiválóak/ 54 A Beszkid és a niáramarosi havasolt közti Vcrho vinának nevezett területen sok és igen jó legelő van, a fennsütokon szénát kaszálnak, sőt zabot vetnek. 33 A sztrojnai völgytől a Borsováig a Borló és Gyil csúcsai és völgyei szabdalják a tájat. A hegyoldalakat Sűrű erdő borítja, vadakban gazdag, szintén jó legelői vannak. 3(i A Szinyált hegység Munkács, Kálnik és Bcnedütc felé a sütságra nyúlik le. A beregi sütságon is áll magányosan egy-egy hegynek nevezett magaslat, mint példáid a nagybégányi (189 m), a zápszonyi (193 m), a barabási Tipet ( 179 m), a tarpai „csekély ma34. Bél M.-Laurcntsik K. ll.o. 35. U.o. 36. U.o. gasságú domb, mely itt, a tiszai lapályon hegynek neveztetik".* 7 A hegyvidéken a településeit típusát, szerkezetét a domborzat határozza meg. Szórványfalvalt a jellemzőek: a házak nagy területen szétszórtan, gyakran utcarend nélkül helyezkednek el (Szidorfalva, Paszika, Puznyákfalva, Hanltovica, stb.). Legtöbbször patait mellett, völgyekben, vagy a lejtőltön települtelt meg. A hegyoldalon felfelé egyre ritkulnak a házak, míg a lejtők sík vége felé bizonyos tömörülés ügyelhető meg. 38 Kisbisztra és Ploszltó például két egymás mellett fekvő falu, a házalt egy része a Nagypüiye pataknál, másik része a hegyhátakon fekszik. Bereg megye határai felé ahogyan a hegyek emelkednek, a településeit megritltulnak, sőt egyre nagyobb szüdás-szaltadékos területek teljesen lakatlanok lesznek. A határokon már csalt az egymástól nagy távolságra eső hágókon (vereckei) keresztül vannak kapcsolatban a megyén (országon) túli településeitkei. A hegyvidéki falvak zártak, elszigeteltek. A katonai felvételben például Szundaltovica a magas, erdős Borló hegységben csalt néhány, Gálfalva pedig összesen három rossz parasztházból áll. A hegyek között kőépület egyáltalán nincs, a fa kézenfekvő építőanyag, ebből vannait a házalt, a templomolt, a malmok. Még Alsóverecke mezőváros esetében is azt jegyzik fel, hogy a vármegye háza, a harinüicadhivatal, a sörfőzde, a fogadó mind csupa faépület. A hegyoldalakat mindenütt sűrű erdő borítja, a fennsíkokon azonban legeltetnek, ill. szénát kaszálnak, amit télen szánon hoznak le (Volóc, Hukliva, stb.). Az utalt gyakran csak ösvények, amelyeken szekérrel nemigen lehet közlekedni, inkább csalt lóháton, vagy gyalog. A főbb országutalt is, műit például a Máramarosba vagy Galíciába vezető, a liatárhegységeltbeii hosszú szakaszolton keskenyek, nagyon meredekeit, csaknem járhatatlanok. Még ezek a főutak is, a katonai felvétel szerint, 37. Lehoczky I. köt. 28.o. 38. Prinz 6.0.
