Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

jelöltjeikből Szabolcs megye főispánja választ. A városi tanács szolgáltathasson igazságot a helyi lakosok polgári pereiben, átvéve az örökváltságok után megszűnt úriszék elsőszéki bíráskodási jogát. Az általuk hozott ítéletek fellebbviteli fóruma pedig egyenesen a vármegye törvényszéke lehessen. Kérték továbbá, hogy az uralkodó jogosítsa fel privilégiuma által a tanácsot, valamint a választott közönséget azzal a joggal is, hogy a város rendjére, csinosítására, a lakosok javát és előmenetelét elősegítő ügyekre nézve a hazai törvények és a helybeli szokások figyelembe vételével rendszabásokat hozhasson, és azokat végre is hajthassa. Végül szerették volna, ha megváltozott jogállásuk szerint városukat szabadnak, lakosaikat pedig polgárnak nevezik.

14 Eddig használt pecsétjük helyett is újat kértek: „... a város symbolica nevezéséhez képest egy nyírfák között álló, s szőlőt és kalászt mint az itteni industria fő tárgyait kezében tartó Genius mellett lévő templom képezze — magyar körülírással...".

15 Nyíregyháza kérelmét Biermann Mihály az 1833. szeptember 15-i királyi audiencián adta át Lajos főhercegnek. Ettől kezdve a város igyekezett mindent megtenni a kedvező válasz elnyerése érdekében. A kor szokása szerint először is befolyásos segítőket kerestek. Kérésük támogatása ügyében jártak báró Eötvös alkancellárnál, gróf Teleky József főispánnál. Bécsben megkeresték Géczy István kancelláriai referendáriust is, aki 1828-ban, amikor a statútum módosítása érdekében kilincseltek, a Helytartótanács tanácsosa volt. Hivatalos ajánlóként pedig Szabolcs megye és a Károlyi-birtok vezető tisztviselőit kérték fel. Figyelemre méltó, hogy az 1824-től oly sok kellemetlenséget okozó, a privilégium kérését ezáltal szükségszerűvé tevő megyei nemesi közgyűlés meghatározó tagjai bizonyságlevelükben mindannyian elismerték a város érdemeit és azt, hogy Nyíregyháza méltó a kért királyi kegyre. Többen kiemelték, hogy a város elöljárósága alkalmas arra, hogy éljen a kiváltságlevél által biztosított jogokkal, merthogy — mint Patay István első alispán hangsúlyozta — a város „lakosai... oly neveltek, hogy közöttök több oskolákat végzett, sőt több hites ügyvédek találtatnak — arra, hogy tulajdon lakosai közt lehető követeléseknek el- és megítélésére maga közül törvénytudó tanácsot választhat, kik minden, a lakosoknak egymás között lehető ügyes bajos dolgait, ide nem értvén a vérbírói hatalmat, elítélheti, ... úgy mindazonáltal, hogy minden a tanács által hozandó ítéletek a végrehajtás előtt terjesztessenek a nemes vármegye törvényszéke eleibe."

16 Markos Mihály, Szabolcs és több más megyék táblabírája, a gróf Károlyi-család törvényes ügyeinek kormányzója azt a rendet tanúsítja, amelyet a város elöljárói a közdolgok előmozdítására felállítottak és fenntartanak. Földváry Péter táblabíró pedig a privilégiumra azért látja érdemesnek Nyíregyházát, mert a város ifjai jólneveltek, így alkalmasak lesznek ők is „ezen várost nyíló bimbójából teljes virágzásra hozni."

17 Mikecz Ferenc vármegyei táblabíró és esküdt, a város igazságszolgáltatásra való felkészültségét illetően az elöljárók alkalmasságán túl azt hangsúlyozta, hogy felesküdött ügyvédek működnek Nyíregyházán, akik közül többen a választott közönségnek is tagjai. így a helyi igazságszolgáltatás olyan eredményes, hogy fellebbezésként a szolgabírói székre csak néhány ügy kerül. Keltz János főszolgabíró azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy a város tanácsába a törvénytudókon kívül olyanokat választottak, akik hosszú ideig tevékenykedtek az igazgatásban. A kereseteket rendes per formájában, ügyvédek által folytatják. Vay István, több megye táblabírája, volt járási al- és főszolgabíró kiemelendőnek tartotta azt is, hogy az igazságszolgáltatásra való alkalmasság mellett a város egyéb érdemeket is magáénak tudhat, így rendes levéltára van, a testületek jegyzőkönyveiket jól vezetik, a felsőbb utasításokat