Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

megfelelően hajtják végre. A megyei adópénztár felelős tisztviselői: Soldos Ferenc és Kriston András pedig azt hangsúlyozták, hogy a város a közkötelességek teljesítésében is jeleskedik. Említésre méltó, hogy a francia háború idején Nyíregyháza a maga költségén 10 lovas katonát állított ki, zúgolódás nélkül hosszúfuvarozott, amiért főbíráját kitüntették. Az adókat pontosan befizette, sőt hitelekkel is segítette a vármegye pénztárát. A beszállásolt katonaságot panaszmentesen látta el. Városiasodását mutatja az utak jó állapota, illetve az, hogy Nyíregyháza a megye fő piachelye. Vásárvámjai mérsékeltek, a piaci árfolyamokról a Helytartótanács utasítása szerint jegyzőkönyvet és tabellát vezetnek. Az 1816-17-es éhínség idején pedig hétről hétre innen kapott kenyeret közel hatvan, gabona nélkül szűkölködő helység.

18 A városnak ezeken túl az árvák ügyében és a művelődés érdekében tett, figyelmet érdemlő törekvését emelte ki Pálffy József, a tiszántúli kerület törvényszékének táblabírája (az elnyert privilégium alapján az 1838-ban tartott első tisztújítás elnöke) és Olasz Mihály, Szabolcs megye táblabírája és tiszti főügyésze, aki ajánlólevelében hangsúlyozta: „... jól választani szokott lelkipásztorok, oskolai rendszerint való tanítók, mesterek és céhek elöljárói vezérléseik alatt s lelki és elmebeli tehetségekben is annyira alapultak, hogy kevés köztük a cégéres gazember." A város felállította az "Olvasó Könyv Tárt és Literatúrai Casinót, e mellett pedig a szép fejérnem pallírozódására nézve asszonyi institutomot is tart, és a csinosodást, a nemzeti kiművelést mindenhogy elősegélli."

19 Bizonyára ezek az ajánlások is hozzájárultak ahhoz, hogy az udvarban, a Kancellárián és a Helytartótanácsnál érdemesnek tartották Nyíregyházát arra, hogy foglalkozzanak kérésével, így megindulhatott az a már csak türelmet és pénzt igénylő folyamat, amelynek eredményeként Nyíregyháza megkapta a privilégiumlevelet, benne a kért jogokat, és így újra kedvezőbb helyzetbe került, mint a szűkebb-tágabb régió városai. A város által benyújtott kérelem a hozzácsatolt ajánlólevelekkel — Biermann 1833. november 5-én kelt levelének tudósítása szerint — olyan határozattal érkezett le a Kancelláriához, hogy az aktákat Őfelsége elé kell terjeszteni. Az ügyet éppen ezért bővebb informálódás és esetleges kiegészítés céljából áttették a Helytartótanácshoz, ahonnan decemberben küldték meg Szabolcs megye közgyűlésének.

20 A beadványban foglaltak megvizsgálására a közgyűlés küldöttséget nevezett ki, amely 1834 áprilisában tett jelentésében megállapította, hogy a kért kiváltság bár a nemesi szabadsággal összeférhető, de „... mivel az ilyen szabados városoknak elrendelése iránt a jelen országgyűlés a rendszeres munkálatok sorába végezni kíván, ezért a privilégium iránti kérelmet felfüggeszthetőnek véli".

21 A bécsi ágens annak ellenére, hogy a közönség május 21-i leveléből értesült a megye álláspontjáról, arra bíztatta a nyíregyháziakat, hogy továbbra is tegyenek lépéseket ügyükben mindenhol: az udvarban, a Kancelláriánál, a Helytartótanácsnál. A tanácsot megfogadva el is indult Budára és Bécsbe Jármy Menyhért fiscalis, valamint Kralovánszky András albíró, aki fogadtatásukról ekként tájékoztatta a jó híreket váró itthoniakat. „Mai napon voltunk referendárius Ambrus úrnál és őnagysága Lónyay consiliarius úrnál, mely is Jármy urat magához szorítva és csókolván, bennünket nagyon szívesen fogadott és minden jókat ígért."

22 A további személyes pártfogáskeresés mellett Biermann javasolta, hogy a város tegyen írásbeli nyilatkozatot, miszerint ha az országgyűlés a szabados városokra nézve mást határoz, mint amit a nyíregyháziak a privilégiumukba foglalni kértek, akkor természetesen alávetik