Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)
magukat a törvény rendelésének. Ezzel is indokolták, hogy „...nincsen semmi ok a magistratus organisatioját addig halasztani, míg az országgyűlés eziránt törvényt fog hozni". 23 Szabolcs megye közgyűlése a június 17-én kelt helytartótanácsi utasításra szeptember elején tűzte napirendre azoknak az észrevételeknek a megtárgyalását, amelyeket küldöttei a városnak a királyhoz benyújtott folyamodványára tettek. Kialakított álláspontjuk nem sokban különbözött a korábbiaktól: továbbra is igyekeztek egyrészt a megye fennhatóságát, másrészt a helybeli nemesség előnyét biztosítani. 24 Jelentésük október 13-án került a Helytartótanács elé. Innen november közepén indult útnak a Kancelláriára az az átirat, amelyben a Helytartótanács megvizsgálva a megye által adott javaslatot inkább a város álláspontját és kérelmét pártolta, mondván, hogy a nemesek a lakosság negyvened részét (2,5%) teszik ki csupán, egyébként is úrbéres földön laknak, és közülük többen elfogadják a városi tanács bíráskodását. Biermann a korábbi tapasztalatokra alapozva most is jónak látta, ha az átiratnak a Kancelláriára érkezésekor a város képviselői Bécsben vannak, és személyesen igyekeznek ügyükben eljárni. Biztosoknak ezúttal is az udvari körökben már jól tájékozódó fiscalist és albírót választották. Kralovánszky András karácsony előtt tért haza azzal a hírrel, hogy a privilégium iránti kérelem már a Kancellárián is szerencsésen keresztülment, bár kisebb jelentőségű kérdésekben — amelyeket még leküldenek a megyére — felvilágosítás szükséges. 25 A küldöttség tevékenységének eredményességét kérésük igazságos és törvényes volta mellett segíthették a személyes kapcsolatok, a kisebb-nagyobb „discretiok" (ajándékok) és — pl. 1834-ben — a bécsi és budai utazások alkalmával a megfelelő helyekre és célokra költött 7370 forint is. A Helytartótanács által kért kiegészítő információk megtételére Szabolcs megye közgyűlése 1835 februárjában újabb bizottságot nevezett ki. Ez a küldöttség már annak a véleményének adott hangot, hogy az 1826. évi rendszabás valóban módosításra szorul. Jónak és elfogadhatónak ítélte a városnak azt az elképzelését is, hogy az elöljáróság két testületének: a város életét felügyelő, bíráskodó városi tanácsnak, valamint a gazdálkodást irányító választott közönségnek a hatásköre teljesen különüljön el. Ebből következően a város ügyeinek folytatásához szükséges, írásba foglalt utasítással ellátott, hivatalba lépéskor hitet tevő, közjövédelemből fizetett eddigi tisztségviselőkön kívül a közönségnek is legyen külön elöljárója: a polgármester. A küldöttség még szükségesnek vélte egy mezőbíró, négy lovaspandúr és hat hajdú alkalmazását is. 26 Ennek, a megye által szeptemberben felterjesztett jelentésnek az alapján úgy látta a közönség, hogy a helyi akadályok elhárultak kérelmük útjából, dolog felsőbb helyeken lévén előmozdítandó". 27 A megye — immár a város elképzeléseit támogató jelentése — október 20-án került a Helytartótanács elé, ahonnan november elején küldték fel Bécsbe. Az iratok megérkezésekor már a császárvárosban voltak a kérelem kedvező elbírálásának „előmozdítására" kirendelt nyíregyházi követek is. 28 Ezt követően azonban az uralkodó elé terjesztendő privilégium tervezete több mint fél évig volt már a Kancellárián anélkül, hogy az ügyben bármi előrelépés történt volna. 1836 júliusában — hiába várva a királyi kegy megnyilvánulását — a közönség Biermannak írott levelében kesergett, mondván, hogy az okok „...melyek bennünket a királyi privilégiumnak kieszközlésére buzdítottak, napról napra annyira fontosabbodnak, hogy már eddig is több rendbeli felakadásainkba nem tehettünk elhatározó lépéseket függőbe létünk miatt, s főképp minthogy
