Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)
^,-^ --frH«» 0 »** T T T 1 t Nyíregyháza szabad és privilégiait mezővárossá válása A lendületes fejlődés időszaka (1753-1824) A XVII. századi Szabolcs megyében az egyik legnépesebb helynek számított a kisebb kiváltságokkal bíró Nyíregyháza, amely azonban az 1750-es évek közepére — a lakosság elvándorlásának következtében — gyéren lakottá vált. Széles határának művelés alá nem fogott részeit környékbeli és debreceni pusztabérlők használták. A népesség növelése érdekében az Ecsediuradalom megvásárlása révén 1748-ban birtokossá váló gróf Károlyi Ferenc — a helység másik földesurának, báró Palocsayné Petheő Rozáliának, illetve örököseinek, a Dessewffyeknek a beleegyezésével — 1753-ban telepítési pátenst bocsátott ki. Eszerint az ide költözök gazdálkodásukhoz elegendő földet, valamint 3 évi adómentességet kaptak, sót ezeknek a szabad éveknek az eltelte után is minden gazdának csak egy aranyat kellett fizetnie. Mivel a század elejétől újranépesített Békés megyei helységek evangélikusai közül lehetett számítani a legtöbb betelepülőre, vallásuk itteni gyakorlásához paptartási és templomépítési lehetőséget ígért Károlyi. A kialakuló közösségnek pedig azt, hogy bérbe veheti a földesúri haszonvételeket, sót ha a határ szűknek bizonyulna gazdálkodásukhoz, akkor a környező pusztákat is. A pátens hatására — valamint a Károlyi által megbízott Petrikovics János szarvasi csizmadia szervező tevékenységének köszönhetően — 1753-54-ben sokan érkeztek Nyíregyházára főként a Békés megyei mezővárosokból és falvakból, később pedig a Felvidékről. Az újonnan jött, közel 300 család nagy többsége evangélikus vallású, szlovák származású, a későbbiekben magát tótnak valló, szabad menetelű jobbágy volt. A betelepülést követően Nyíregyháza egyrészt Szabolcs megye legnépesebb településévé, másrészt az 1750-es évek földesúri szerződéseinek köszönhetően olyan kedvező jogi és gazdasági lehetőségekkel rendelkező jobbágyközösséggé vált, amilyennel a megye régi — stagnáló vagy hanyatlásnak indult — mezővárosai nem bírtak. Az 1754-ben kelt szerződés a helység területi, közigazgatási, jogi egységén túl rögzítette azt is, hogy a két földesúr nem hoz itt létre a lakosoktól sok robotot követelő majorságot. Az 1757-ben kötött kontraktus pedig megalapozta a formálódó közösség fejlődését azzal, hogy írásba foglalta a korábbi ígéreteket: a robot pénzen való megváltásának engedélyezését, a vásár- és céhprivilégium megszerzésének kilátásba helyezését, szólőhely adását, illetve a további betelepülés engedélyezésében a közösség kérésének, véleményének figyelembe vételét. 1 A szerződések adta lehetőségekkel a betelepülők nem egyénileg, hanem csak mint a jobbágy communitas tagjai élhettek. Ezért meghatározóvá vált, hogy milyen a közösséget képviselő elöljáróság. Már a betelepülés éveitől — földesúri jóváhagyással — a fő- és törvénybírón, valamint a tíz esküdtön kívül egy lovas hadnagyot, két lovas tizedest, négy kisbírót, valamint a bérbe vett haszonvételek kezelésére ser-, mészárszék-, bor- és malombírákat választottak a lakosok. A helység jegyzője a Szarvasról jött tanító, nemes Reguly Sándor lett. 2 Az elöljáróságnak az 1757-es szerződés lehetőséget adott az igazságszolgáltatásra is: a 3 forintig terjedő polgári perekben a főbíró ítélkezhetett. A jelentősebb ügyek azonban továbbra A. i +y='->° -..of..o£89^..->=
