Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

IT is az úriszék hatáskörébe tartoztak. A földesurak által biztosított belső autonómia leginkább a közösség gazdálkodásának szervezésében nyilvánult meg: saját belátásuk szerint gazdálkodtak, a földművelők között szállásföldekre osztották a határt, az 1760-as évektől a jó piaccal bíró állattenyésztés kiterjesztéséhez pusztákat béreltek. A terület népességeltartó képességét pedig úgy is igyekeztek megőrizni, sőt növelni, hogy leginkább a földre igényt nem tartó iparosok betelepülését pártolták. II. József 1786-ban mezővárossá (oppidummá) nyilvánította a települést, engedélyezve számára négy országos és egy hetivásár tartását. A „sokadalmak" megpezsdítették Nyíregyháza életét, gazdaságát, és szükségessé tették az elöljáróság bővítését. Az új jövedelemforrás kezelésére vásárbírót választottak, majd a város gazdálkodásának irányítására a lakosokból létrehozták a 40 fős, ún. electa communitast (kommunitás), azaz a többnyire csak közönség néven emlegetett választott közönséget.

3 Nyíregyháza mezőváros a földesurai által biztosított kedvezményeket kihasználva újratelepítésének félévszázados évfordulójára olyan szervezettségi szintet és anyagi jólétet ért el, hogy esélyt látott a szabad királyi városi cím elnyerésére, mint ahogy azt az 1802-ben kelt, a Károlyiakhoz és a Dessewffyekhez írt levelük bizonyítja: „...mi gondolóra vévén azt, hogy ezen tekintetes nemes Szabolcs vármegyében, amelyben a mi városunk fekszik, egy királyi város sincsen, mind a megyebelieknek, mind pedig a körül lévő lakosoknak boldogításokra s magunknak is állandóbb voltunkra nézve megegyeztünk abban, hogy méltóságos földesurainknak károk és sérelmek nélkül, a mostani országgyűlésen királyi városi privilégiumért instáljunk, azt pedig tudjuk, hogy különben meg nem nyerhetjük akármi okokat hozunk is fel, hacsak először méltóságos földesurainktól arra szabadságot és engedelmet nem nyerünk...".

4 A vágyálom azonban szertefoszlott, mivel kérésük csak a Dessewffyeknél talált meghallgatásra, akikkel 1803-ban meg is kötötték az örökváltságszerződést. A megváltakozás összegének kifizetésével nemcsak a földesúri terhek alól szabadultak fel, hanem a város lakossága — származásra való tekintet nélkül — a Dessewffyek örökébe lépve élhetett a szerződés által ráruházott földesúri jogokkal is. Bár a Károlyiakkal még 20 évig tartott az együttbirtoklás, Nyíregyháza fejlődésének lendülete ez idő alatt töretlen maradt. Igazgatása, elöljáróságának összetétele, tagjainak feladatköre folyamatosan igazodott a változó körülményekhez. Az első örökváltság után megújult a város gazdálkodására nagy befolyást gyakorló electa communitas. A helybeli bíráskodásra és törvénykezésre pedig 1806-ban az igazgatásban jártas, a közösségért sokat tevő, köztiszteletnek örvendő lakosokból 12 fős szenátust választottak. Az önálló jogi képviseletre ügyészt (fiscalist) fogadtak. Jelentős szervezeti módosítást hajtottak végre 1818-ban, amikor eltörölték az elöljáróság természetbeni ellátását szolgáló városi konyhát, és helyette tisztségviselőnként pénzbeni fizetéseket határoztak meg. A megnövekedett városi vagyon kezelésére új elöljárósági tagot (comissarius) neveztek ki. A sokasodó írásbeli adminisztráció vitelére pedig aljegyzőt vettek fel. Végül a gazdálkodás mind hatékonyabb irányítására a választott közönség saját tagjaiból létrehozta a napi feladatokat szervező és ellenőrző, 30 tagból álló gazdálkodó széket.

5 A városirányítók számának növelését szükségessé tette a nagyarányú népességnövekedés miatt sokasodó feladatok megoldása is. Az 1820-as évekre ugyanis a lakosság száma 15 ezer fölé