Pók Judit: Szabolcs vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 11. (Nyíregyháza, 1996)
tett példányban készültek. Egyik, az időben első, eredeti felvétel (Original Aufnahme) a terepen készült, az irányvonalakat, a felvétel idejét, a térképésztiszt nevét, rangját, csapattestét is feltünteti, szemben a másik példánnyal, a tisztázattal (Reinzeichmmg), amelyet a katonai akadémia növendékei másoltak át. Ezek a szelvények valóban tisztázatok, szebbek, mint az eredetiek. Kötetünk ez utóbbiakból mutatja be a történeti Szabolcs megye térképlapjait. A felvétel elkészülte után féltve őrzött, a nyilvánosság elől teljesen elzárt hadititok lett. A Birodalom legfelső katonai vezetése is kizárólag császári engedéllyel tekinthetett bele. 13 Használatát illetően úgy rendelkeztek, hogy háborús szituációban az érdeklett lapokat a bécsújhelyi katonai akadémia növendékei lemásolják, és a csapatok ezeket használhatják. Az anyagot többször menekítették a bécsi Hadilevéltárból, például 1805ben . Napóleon elől 200 ládában a Habsburg Birodalom legkorszerűbb erődjébe, Péterváradra. 1806-ban visszakerült Bécsbe, majd 1809 és 1810 között ugyanezt az utat újból megjárta. 1 * Magánszemély először 1840-ben nyert betekintést az anyagba, amikor is gr.Andrássy György és gr.Széchenyi Miklós néhány magyar felvételi lapot lemásolhatott. E nagy jelentőségű térképmű a titkos kezelés, az elzártság, majd a nehéz hozzáférhetőség következtében alig lehetett hatással a térképészet fejlődésére, és a titkosság feloldása után is holt anyag maradt. 1928-ban Eperjessy Kálmán, majd Borbély Andor és Nagy Júlia hívták fel a figyelmet rá. A térképszelvényekről másolatok készültek (Hadtörténeti, Térképészeti Intézet), mondhatjuk, ismertté váltak a kutatók számára. Ugyanez a hozzájuk szorosan kapcsolódó leírásról nem mondható el. A Hadtörténeti Intézet másolatokat készített ugyan róla, Eperjessy Kálmán és munkacsoportja pedig átírta gótról latin betűs németre, ami megkönnyíti a feldolgozást. Valószínűleg azonban a 13. Eperjessy: Kézirati térképek... 13. o. 14. Gábor-Horváth 112. o. kb. 5500 oldalnyi terjedelem is hozzájárult ahhoz, hogy ezután levéltárba került (Hadtörténeti Intézet), és napjainkig csak néhány megye leírása jelent meg. 15 Mivel az egész felvétel katonai célból, a hadsereg számára, katonai apparátus által jött létre, ezért csakis katonai szempontok határozták meg, müyen adatokat rögzítettek. Ebből következően az országleírás specifikus, ugyanakkor tartalmilag és műfajilag is igen sokrétű forrás. Elsősorban a katonai jelleg dominál benne, hangsúlyt a terepre, tereptárgyakra, vizekre, erdőkre, rétekre, mocsarakra, utakra helyezték. Ezentúl azonban azt is elmondhatjuk róla, hogy a XVIII. század végének történeti, földrajzi, gazdasági, társadalmi, építészeti stb. adatokban leggazdagabb anyaga. Nagy előnye a leíró statisztikusok (Bél, Korabinszky, Vályi, Lipszky stb.) munkáival szemben, hogy a helyszínen készült, nem közigazgatási szervek jelentésén alapult, így szubjektív szempontok nemigen érvényesülhettek benne. 16 A leírás a szelvények értelmezéséhez nélkülözhetetlen, mivel térképjelekkel ki nem fejezhető információkat közöl. Az Udvari Haditanács még 1763. május 13-iki, Motzel és Elmpt ezredeshez, a Cseh- és Morvaországban folyó felvétel vezetőihez intézett rendeletében meghatározta szempontjait, amelyek a későbbiekben, a sorrendben történt vátoztatástól eltekintve, Magyarországon is érvényben maradtak. Eszerint a leíróknak a következő adatokat kellett rögzíteni: "2. Az egyik helynek a másikhoz való távolsága órákban számítva és közönséges rendes lépésben mérve. 2. A folyókat mélységük, szélességük, partjuk minősége szerint, továbbá a gyalogosok, lovasok és a kocsik számára alkalmas gázlók feltüntetésével. 15. Fejér, Nógrád és Bács-Kiskun megye leírása Eperjessy Kálmán munkája. Borsod, Zemplén és Abaúj megye leírását a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Szabolcs, Szatmár és Bereg megye leírását a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, a Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírását a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár jelentette meg. 16. Eperjessy Kálmán: Fejér megye II.József-kori katonai leírása. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv II. Székesfehérvár 1977. (A továbbiakban Eperjessy: Fejér megye...) 122. o. 3. Az utakat és azok állapotát. 4. Az erdőket. Hány használható kocsi-, fahordó- és más út, valamint gyalogösvény megy át rajtuk? A hegyeket, halmokat, mélyedéseket, völgyeket. Távol vagy közel vannak-e azok a kocsiutaktól? Magastörzsű fákból áll-e, ritkás vagy fiatal ültetésü-e az erdő? Hol lehet rajta átjutni? Vannak-e benne mocsarak és lápok? 5. A mocsarak és lápok vajon gyalog vagy lóháton, mindig vagy csak bizonyos évszakban járhatók-e? Vagy egyáltalában járhatatlanok? Vajon kiszáradnak-e néha, és mikor rosszabbodik az állapotuk az időjárás következtében? 6. A folyók és tavak vize vajon jó-e? Nemcsak lovak itathatok belőle, hanem vizét az emberek is ihatják? Medrük homokos vagy mocsaras-e, és milyen területet árasztanak el? 7. A hegyeket és magaslatokat. Különösen fel kell tüntetni a legmagasabbakat, amelyek tetejéről nagy területeket lehet áttekinteni. 8. Végül az utakat és ösvényeket. Milyen az állapotuk, különösen rossz idő esetén? Ide tartoznak az összes telplomok, temetők, majorok, malmok és más szilárd épületek tartozékaikkal együtt. ^ 17 A leírás szerkezete teljesen megegyezik a térképekével, a mappázásnál alkalmazott háló, azaz az országnak nyugatról kelet felé collonékra és sectiokra való beosztása határozta meg ennek irányát is. A kérdésekre a választ a leírók előre elkészített táblázatokban rögzítették. Személyüket — a térképezőkkel szemben — nem ismerjük, minden bizonynyal nem ugyanazok voltak. Kezükben a térképpel községről községre haladva járták be a terepet, erre a szövegben több helyen is találunk utalást (például "mint ahogy a térképen jeleztük"). Többnyire osztrák és cseh anyanyelvűek voltak, ezért a Helytartótanács leirata az illető helyhatóságtól olyan személyeket rendelt melléjük, akik a hegyek, völgyek, 17. U.o. 120. o. Instrukció Motzel és Elmpt ezredesekhez. Kriegsarchiv HKR, 1764. V. 13.
