Pók Judit: Szabolcs vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 11. (Nyíregyháza, 1996)

vizek neveit jól ismerik.

18 Mivel azonban hallás után, fonetikusan rögzítették a földrajzi neveket, sőt előfordulhatott, hogy az adatközlő tájszólását vették át, nagyon gyakran kisebb-nagyobb elírással, sőt a felismerhetetlenségig menő torzulással is találkozhatunk. Minden bizonnyal így lett Kenézlőből Keniszlő, Kemecséből Kemecz, Sényőből Sonyol. A leírás egyébként, azt mondhatjuk, hogy az ország legteljesebb helynévtára, a terepjárás során ugyanis a közigazgatási ranggal nem bíró egységeket, a szórványtelepüléseket, a szállásokat vagy a csárdákat is felvették. A térképszelvények és a leírás pontos képet nyújt a korabeli települési rendről, a másfél százados török uralom hatásairól, illetve a hódoltság pusztításaitól megmenekedett, így középkori jellegüket megőrzött falvak szerkezetéről. Szabolcs megye településszerkezetében a síkságra általában jellemző ősi, befejezett formatípusok lelhetők fel. A Tiszalök, Nyíregyháza, Újfehértó, Nyírábrány vonaltól keletre közepes nagyságú vagy aprófalvas, kishatárú települések a jellemzők. Itt, a korábban elpusztult, de a XVIII. században újratelepült helységek is megőrizték a középkori településszerkezetet. A településeknek két jellemző formája fordul elő errefelé: a halmazfalvak, ahol az utak egy pontban (a piactéren) futnak össze, illetve egy pontból sugarasan ágaznak szét. Az utak közötti körcikkeket szabálytalan, kusza úthálózat tölti ki (Polgár, Luc, Dob, Dada, Bátor, Bogát stb.).

19 A másik, ugyancsak hagyományos településforma, az útifalu szintén gyakori (Anarcs, Pátroha, Pap, Levelek, Apagy, Újfehértó stb.). Ezek a falvak egy, ritkábban két utcásak, az orsószerűen kiszélesedő főutca két oldalán szalagtelkek sorakoznak soros elrendezésben. A Tiszalök, Nyíregyháza, Újfehértó, Nyírábrány 18. Kelt 1763. március 27-én 2706. számon. B.Huszár Éva: Az I. katonai felvétel térképezési rendellenességei Heves megyében. In: Archivum supplementum. A Heves Megyei Levéltár Közleményei. Különszám. Eger 1993. 93. o. 19. Prinz Gyula: Magyarország településformái. Magyar földrajzi értekezések. HI. Bp. 1922. (A továbbiakban Prinz.) 3-4. o. vonaltól délre és nyugatra szintén halmazfalvak a jellemzőek, de határuk roppant nagykiterjedésű, mivel itt húzódnak a Hortobágy-melléki és más nagy pusztaságok. Megjelennek ezen a tájon a településtől messze eső, ún. szállások, amelyek néhány házból vagy inkább kunyhóból és akolból állnak csupán.

20 Ezek a leírás szerint is csak földkunyhók, ahol télidőben a jószágot tartják, nyáron a gabonát csépelik. A leírásban a helységek néwariánsait is feltüntetik, ha van, például Kótaj vagy Keresztút, Rácvagy Hajdúböszörmény. Előfordul, hogy németre fordítanak, mint Kisvárda esetében (Klein Warden). Közlik a település közigazgatási rangját: mezőváros (Markt), hajdúvaros (Hayduken Stadt). Megjegyezzük, hogy a hajdúkerület városait (Nánás, Dorog, Szoboszló, Böszörmény, Hadház) Szabolcshoz tartozóként írják le. Az olyan tanyákat, szállásokat, amelyek neve még nem rögzült, az akkori tulajdonoséval jelölik, így a Nyíregyházához tartozó szállások között találkozhatunk például Sallay, Kovács, Gencsey, Nagy János szállás elnevezésekkel. A szomszédos helységektől való távolságot közönséges katonai lépésben mérték, de negyed- (néha ötöd), fél- és egész órákban fejezték ki. Egy "erős óra" 6000, egy "rendes óra" 5000, egy "kis óra" 4750 lépést tett ki. A felvételben 5000 lépéssel számol tak.

21 Nemcsak valamely településtől, hanem csárdáktól, majoroktól is mérték a távolságot, hiszen azok Ititűnő tájékozódási pontok voltak, kiváltképp a pusztákon, ahol egyébként falvak nem, vagy alig fordultak elő. így például Loger

22 (XXII. col. 18. sect.) a Meggyesi-halom csárdától 1 3/4, a Hortobágyi-csárdától 3 1/2, a Sági majortól 1 3/4 órára volt. A nagyobb, több órányi távolságokat minden bizonnyal nem járták be, hanem a helybeliek bemondása, illetve becslés alapján állapították meg. 20. Balogh István: Az alföldi tanyásgazdálkodás az 1930-1940-es években. Klny. az Agrártörténeti Szemle 1962. 3-4. számából. Bp. 1962. 619. o. 21. Eperjessy: Fejér megye... 123. o. 22. Elpusztult település. A "Vannak-e szilárd épületek?" kérdésre feljegyzik a templomokat, kolostorokat, a vármegye épületeit, a kastélyokat, nemesi kúriákat, csárdákat, erősebb házakat. A templomok esetében néha közlik, hogy líálvinista (Bércei, Oros, Újfehértó, Besenyőd stb.), a többi felekezetet általában nem tüntetik fel. Kivételnek tekinthetjük Balsát, ahol orosz templomot jegyeznek fel. Néha a templomot körülvevő falról is említést tesznek (Máriapócs, Dorog, Rakamaz). Ezeken kívül az egész megyében mindössze egy magtárral és egy sörfőző házzal találkozunk, iskolával vagy más középülettel azonban eggyel sem, ami nem jelenti azt, hogy nem is léteztek, legfeljebb katonai szempontból érdektelenek lehettek, mert nem voltak elég masszívak. A vizek leírásának igen nagy jelentőséget ad az, hogy a nagy természetátalakító munkák (folyamszabályozás, lecsapolás) előtti ősi állapotokat rögzíti. Nyomon követhetjük a legnagyobb folyóktól a névtelen patakokig minden vízfolyás szélességét, mélységét, sodrását, a meder változását, az áradást az árterület alakulását, azaz olyan információkat szerezhetünk, amelyek a térképről nem olvashatók le. A hadsereg felvonulása szempontjából az átkelőhelyek igen nagy jelentőséggel bírnak, ezért a leírásban is igen gondosan feljegyeznek minden hidat, révet, gázlót, kompot. A vizek nagy mértékben befolyásolták a megtelepülést, az életliörülményeket, sőt gyakran a környező települések külső alakját is. A helységek az ármentes szinten, az övzátonyokon vagy gorondokon települtek meg, ez a hidrográfiai helyzet pedig önmagában tömörülésre késztet.

23 A folyómenti falvak peremvonala gyakran követi a folyó ívét, például Dada, Vencsellő, Szabolcs a Tiszáét. Szabolcs megye legnagyobb folyója a Tisza. Mint már mondtuk az I. katonai felvétel a folyószabályozás előtti ősi vízrajzot tükrözi, a Tiszát számtalan kanyarulatával, morotvájával, holtággal ábrázolja, amelyeket maga a természet, vagy emberi beavatkozás alakított ki, például Eszlárnál (XXIV col. 23. Prinz 4. o.