Henzsel Ágota: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1629–1634 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 10. (Nyíregyháza, 1996)
küzdelme kiváltságaik érvényesítésére, amely ekkor a nagybányaiak javára dőlt el. A felső-magyarországi vármegyékben történt eseményekről, a hajdúfelkelésről, I. Rákóczi György fejedelemmé választásáról (1630) alig esik szó, a kiszámíthatatlanul változó hatalmi viszonyok miatt ezeket nem kommentálták, említem is alig említették. Kivételt képez az 1631-1632-ben zajló felső-magyarországi parasztfelkelés, amelynek hullámai ide is elértek. A négy tiszáninneni vármegye: Szatmar, Szabolcs, Bereg és Ugocsa középnemessége figyelemreméltó szervezkedést folytatott a parasztmozgalom, vagy annak utórezgései ellen. A jegyzőkönyv megőrizte a négy vármegye nemességének katonai együttműködésre, közös katonatartásra irányuló terveit, katonai rendtartását. Lejegyezték a megbékélt parasztok esküszövegét is. A köztörténeti vonatkozású témáknál nagyobb terjedelemben szerepelnek a jegyzőkönyvben a nemesek törvénykezésével kapcsolatos bejegyzések. Ezek ügyvédek állításáról, szolgabíró és esküdt hivatalos ügyben való kiküldéséről, idézésekről, vizsgálatokról szólnak. A jegyzőkönyv sajátossága, hogy számos, a nemesek egymás közötti jogkövetkezménnyel járó ügyét mintegy hitelesítésül jegyzőkönyvbe másolták. Ezek a bevallások, egyezségek és tanúkihallgatások általában magyar nyelvűek. A terjedelmi korlátok miatt teljes szövegük nem közölhető. Néhány - a regesztákban dőlt betűvel írott - tartalmi idézettel próbáltuk érzékeltetni adatgazdagságukat. A jegyzőkönyv olvasásakor feltárul a vármegye, mint hatóság működésének sok apró részlete, valamint a tisztviselők feladatkörével, tennivalóival összefüggésben levő számos adat is. A nemesség határozatai az iratkezelés módjával is foglalkoztak. Szükségesnek tartották, hogy szabályozzák az idézések címzését, a másolatok kiadását. A régi vármegyei iratokat a főispán, az újabbakat a jegyző őrizte. Szatmar vármegye nemesei az 1629 és 1634 közötti időszakban évente 15-16 tanácskozást tartottak, a hat év alatt összesen 85-öt. A megyegyűlések elnevezésében felfedezhető bizonyos következetesség, mégis úgy tűnik, hogy a tanácskozások fajtái nem különültek el
