Henzsel Ágota: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1629–1634 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 10. (Nyíregyháza, 1996)

BEVEZETÉS A kötet az 1629 és 1634 között keletkezett 1151 jegyzőkönyvi bejegyzés regesztáját (tartalmi kivonatát) foglalja magába. Ezek a bejegyzések mintegy felét teszik ki a Szatmar vármegyei prothocolumok (jegyzőkönyvek) második kötetének, amelynek évköre 1629-től 1640-ig terjed. A szatmári jegyzőkönyvek sorozata 1593-ban kezdődik, az első kötet anyaga 1616-ig tart. Az 1616 és 1629 közötti időszakból nincsenek meg a jegyzőkönyvek. A Pásztói Máté jegyző kézírásával írott feljegyzések túlnyomó többségükben eredeti tisztázatok. A rendszeresen vezetett jegyzőkönyvben mégis van néhány hiányos bejegyzés és utólagosan betoldott, fogalmazványnak tekinthető lap is. A vármegyei nemesség tanácskozásain készült jegyzőkönyveket keletkezésük után több mint száz évvel kötötték be könyv alakban. A Szatmar megyei levéltár 18. századi rendezésekor kerültek a bejegyzések mellé, a lapszélre Schemberger Ferenc registrator (levéltáros) mutatózásra utaló tárgyszavai és számai. A jegyzőkönyvekhez készült segédletek sorsa ismeretlen, valószínű, hogy e korai időszakból nem maradtak meg. A megyegyűléseken keletkezett iratanyag páratlan forrás a helyi közigazgatás és jogszolgáltatás megismeréséhez. Bár a bejegyzések elsősorban a nemesek jogügyleteivel foglalkoznak, a 17. századi Szatmar megye középnemességének életét tükrözik, összességükben a kor politikai, társadalmi, gazdasági viszonyait is láttatják. Szatmar vármegye egyike volt a hét felső-magyarországi vármegyének, amelyeket a nikolsburgi béke (1621) értelmében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kapott meg. 1629-ben bekövetkezett halála után ezek a vármegyék visszakerültek a Magyar Királysághoz. A visszacsatolást végző királyi és vármegyei biztosok tevékenységének a jegyzőkönyvben is maradt nyoma. A Bethlen Gábor hadjáratai során elfoglalt területek visszavételére tett megyei kísérletek azonban a nagyhatalmú Bethlen István ellenében hatástalanok maradtak. Tanulságos a vámmentességgel rendelkező Nagybánya szabad királyi város és az aranyosmeggyesi vámot birtokló Lonyay Zsigmond