Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

fennhatóság alóli megváltakozást követően a bírói feladatok ellátására a senatus. Bővült az igazgatási apparátus is: a haszonvételkezelők munkájának felügyeletére és ellenőrzésére inspectorokat, az új jövedelemforrások élére kezelőket neveztek ki, ill. a nótáriuson kívül más szakértelmiségiek is /pl. számvevő, fiscalis, orvos/ tagjaivá váltak az elöljáróságnak. A földesurakkal az 1750-es évektől kötött szerződések által biztosított igazgatási, gazdálkodási lehetőségeket, a táji adottságokat a lakosság érdekeinek szem előtt tartásával kihasználó városvezetés eredményes munkájának következtében a XIX. század elejére annyira gyarapodott a közösség és az itt lakók vagyona, hogy képessé váltak aria, hogy megváltakozzanak. 1803-ban Palocsayné örököseivel, a Dessewffyekkel, 1824-ben a Károlyiakkal kötöttek örökváltság-szerződést. A váltság összegének egyik felét hitelekből a közösség fizette, míg a másik részt vagyontárgyaik arányában a lakosokra rótták rá. A földesúri fennhatóság alól Szabolcs megyében elsőként felszabaduló város 1837-ben szabad és privilégiait mezőváros lett. A nyíregyháziak vagyoni gyarapodását, hétköznapi életüket, gazdálkodási módjukat, szokásaikat, sőt a város jogviszonyának változásait is jól tükrözik a korabeli végrendeletek. A XVIII. század végén, XIX. század első felében keletkezett testamentumok közül a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár őrizetében lévő Nyíregyháza mezőváros iratai között külön gyűjteményben mintegy félezer található.

2 /Mutatóját Isd. a mellékletben./ Ezen kívül jegyzőkönyvekben, ill. a hagyatéki iratokban: osztályos egyezségekben, hagyatéki perekben stb. is fellelhető egy-egy testamentum.

3