Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

A XVIII. század utolsó éveiből való végrendeletek nagy része már magyarul íródott. Abban az esetben, ha az eredeti testamentum "tot" nyelven készült, általában lefordították magyarra. A teljes megváltakozásig a törvényessé váláshoz szükséges földesúri jóváhagyás az 1810-es évekig általában latinul, ezt követően egyre inkább magyarul került a hagyatékozás végére. A testamentum írásba foglalója általában a város nótáriusa, ill. árvacuratora volt, így az elkészült végrendeletek formája, tartalmi összefogottsága az ő sajátos stílusukat, latinos műveltségüket is jól tükrözi. 1829-től a fő- vagy törvénybíró által e célból kinevezett küldöttség előtt lehetett törvényesen végrendelkezni. Saját kézzel írott testamentum ritkán fordult elő. (Sztruhár Mátyás, aki több évig volt árvacurátor s így számtalan testamentumtétel tanúja vagy lejegyzője, 1830-ban egyedül készítette el végrendeletét.) A végrendelettételnek szigorú szabályai voltak, mint a szokásjogokat írásba foglaló 1826-os városi statútum is bizonyítja. " Hogy a testamentum törvényes légyen, szükség, hogy mind külső, mind belső kívántató minémüségei meglegyenek. Külső minéműségére nézve megkívántatik, hogy az 1655:46. törvény szerint akár nemes, akár pedig csupán polgári rendű lakosoknak és polgároknak testamentumaik a magistratus vagy bíróság által kirendelt három, városi hivatalt viselő személyek, vagy pedig hogyha ez valami előre nem látható, közbejött helyes oknál fogva meg nem történhetne, öt becsületes magaviseletű és kifogást nem szenvedő, s a testamentumtételre meghívott polgároknak együtt és jelenlétekben íródjon. Kik is a testamentumot neveik aláírásával megerősítik, és azt a testans akarata szerint nyitva vagy bepecsételve a bíróságnak a levelestárba való eltétele végett bemutatják. Mely is csak a