Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)
Szatmár vármegye a XVIII. század végén
ban. Egy fatemploma és négy malma van." A Szamos mentével összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a települések ritkábban helyezkednek el, egymástól való távolságuk jóval nagyobb. Több falut csak a hegygerinceken átvezető ösvények kötnek össze. Nem ritka, hogy 3-5 órányi járásra vannak egymástól, például Láposbánya és Felső fer nez e1 y 3 1/4 óra. A hegyoldalakat sűrű erdőség borítja: bükk-, tölgy- és égererdő a leggyakoribb. A hegycsúcsok azonban kopárak, mint például az Avasságban a Timpa, a Brébi, a Petrosa. Messzi vidéket be lehet róluk látni. Az avasi hegyek észak felé egyre magasabbak: a Magura 1123, a Petrosa 1201, majd a Gutin 1447 méter. Az ércbányák, Nagybánya és Felsőbánya hegyei szelídebbek, 500-800 méter 1 3 között vannak. A hegyekbe vezető utak nagyon meredekek, a gerinceken már csak ösvények, szekérrel nem is járhatók, csak gyalog vagy lóháton. Ugyanakkor a bányavidéken műutak is előfordulnak, például a nagybányai. Általában jellemző a bányavárosok (Felsőbánya, Nagybánya, Misztbánya, Láposbánya) útjaira, hogy a bányatermékek bősége következtében, igen jó állapotban vannak. A történeti Szatmár megye jelentős része nem tartozik Magyarországhoz. Ma azokhoz a levéltári forrásokhoz, amelyek kutatásával alaposabban elemezhetnénk, megismerhetnénk múltját, igen körülményes, szinte lehetetlen hozzáférni. Reméljük azért, hogy elértük célunkat: e forrás segítségével vázolni tudtuk a XVIII. századvégi vármegyét. Végezetül Bársony Istvánt idézzük: "Szatmár vármegyének mindene van, a mi a természetért rajongó lelkületet a változatosság örömeivel tölti el: s a ki csak ezt az egy vármegyét ismerné is meg nagy Magyarországból, az körülbelül tiszta fogalmat alkothatna az egészről... ".14 12