Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)

Szatmár vármegye a XVIII. század végén

tében az utak általában jók. A síkvidék egyhangúságát számtalan domb töri meg, ahol a szőlőskertekben a jóminőségű ermelléki bor terem. II. A HEGYVIDÉK Szatmár megye déli határán a Bükk, délkeleten pedig az Avas és Gutin láncolata húzódik. A Bükk a határt is képezte Erdély, az Avas és Gutin pedig Máramaros felől. A két hegylánc közé beékelődik a Szamos völgye. Katonai szempontból kulcsfontosságú ezen a választóvonalon Erdőszáda mezőváros. A domb, amelyen épült, és ahol a kastély is áll, uralgó. Be lehet róla látni a tájat egészen Nagybányáig, sőt a Szamos egy jó részét is. Fekvése alkalmassá teszi a folyón zajló közlekedés ellenőrzésére, egy híradó-poszt kiépítésére. A helységek lejtőkön, a hegyek lábánál, sok esetben patak mellett alakultak ki. A sok, sebes hegyi patakocska következtében nagyon sok a malom. Majdnem minden faluban működik legalább egy, de van ahol öt is (lloba). Sőt lőpor

malom (Nagybánya) vagy fűrészmalom (Misztótfalu) is előfordul. A számtalan hegyi patak medre általában kavicsos, a kisebbeknek azonban nincs is medrük, inkább csak a tavaszi áradáskor van jelentőségük. A bányavidéken a Lapost, Szaszárt, Fernezelyt is a zúzdáknál, kohóknál, ércmosóknál betöltött szerepük teszi fontoss á. A települések típusukat tekintve a hegyoldalakon szórvány falvak: a házak nagy területen, szétszórtan helyezkednek el. A hegyek lábánál, a síkság felé azonban sorosak, általában aprók, egyutcásak. A katonai leírás pontosan megadja az illető falu alakját, elhelyezkedését. Példaként Felsőújfalut mutatjuk be: "Egy nagyon nagykiterjedésű, szétszórt falu a Timpa /Trimpa/ és Brébi /Breta/ hegy lejtőjén, a Túr /Tur/ és Tálna /Talna/ patak irányá-