Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)

Szatmár vármegye a XVIII. század végén

terület 60-70%-át borítja erdő. Többek között itt folyik a Túr vize is, de áradása Szirmay szerint nem kövéríti, hanem soványítja a földet, "... halai is kedvetlen izüek, de mentében leg derekasabb tölgyes erdőket nevel A Túr általában 30-40 lépés széles, 3-5 öl mély. Partja változóan meredek, medre mocsaras. Vize ivásra csak szükség esetén alkalmas. A vidéket a folyók mellék- és holtágai, patakok, erek, mocsarak sűrűn behálózzák. A kisebb vizek nem is mindig folynak, például a Szenke vagy Gegő csak áradás idején, száraz időben pedig kiszárad. A talaj mindenütt nagyon nedves, az utak agyagosak, kátyúsak, elhasználtak, gyakran járhatatlanok, Berendnél például fel is vannak szántva. Számuk is kevés, még fahidak is alig vannak a nehezebb szakaszokon. Általában csak száraz időben és csak könnyű szekérrel járhatók. Az erdőkben lévő sűrű bozótosok, a kidöntött fák is igen megnehezítik a közlekedést. Elég sok az ösvény, amelyek összekötik a kisebb-nagyobb irtásokon megtelepült falvakat (Penyige, Kömörő, Mánd stb.). Az ir

tványfa 1vak közül Tisztaberek és Szárazberek neve világosan utal a keletkezés körülményeire. Az erdők általában tölgyerdők, sok cserjéssel, bozótossal, sűrű aljnövényzettel. A nagyobb kiterjedésű részek külön-külön nevet viselnek, például Liget, Eszenyo, Nagyszey, Gorond, Cserköze, Túrerdő. A hegység felé, a Szamos másik oldalán az erdő ritkulni kezd, olyannyira, hogy Oroszfalu, Résztelek, Krassó és Hirip környékén szénát kaszálnak benne. Nagykároly vidéke és az ÉRMELLÉK ide eső része mintegy átmenetet képez a síkságból a hegységbe. Ez a vidék hasonlít a Nyírséghez. Itt az állóvizek mellett folyókat is találunk: számtalan ér, mocsár szabdalja a síkságot (például az erdélyi határon folyó Sebes-ér). Az erdő itt is kevés. A homokos talaj következ-