Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)

Szatmár vármegye a XVIII. század végén

is bemutatjuk. A katonai felvételben is igen nagy hangsúlyt kapnak. A TISZA Szatmár megye természetes északi határát képezi. Tarpánál 150-180 lépés széles, meredek, 2-3 öl magas partja van. Mélysége közepes vízállásnál 8-10 öl. Agyagos, néhol homokos a medre, sehol nem lehet átkelni rajta. Tavasszal, áradáskor több mérföldnyire elönti a környéket, és a települések között minden kapcsolatot megszakít. Átlagosan 15-20 napig tart az az időszak, amíg szekérrel nem lehet közlekedni az ártéren. A Tisza Kisarnál és csaknem az összes többi településnél 140150 lépés széles, 4-8 öl mély. Medre általában homokos, folyása gyors. Vize iható. Tiszabecsnél mindössze 2 öl mély, de száraz időben még ettől is sekélyebb. Medre homokos, így nyáron, a szigetnél, át lehet menni rajta. A SZAMOS Erdélyből érkezik, Erdőszádánál lép be Szatmárba. Keresztülfolyik az egész vármegyén, szinte kettészelve azt, Olcsvánál ömlik a Tiszába. Vize tiszta. Mintegy az árvizek kártételeit ellensúlyozandó, tavasszal zsíros iszappal termékenyíti a talajt, s töménytelen mennyiségű, a legjobb ízű halakkal bővelkedik. Szirmay szerint 123 malmot hajt-^ Többek között fontos sószállító út volt, bár a XV11I. század végére igencsak eliszaposodott, inkább csak tavasszal volt egyes szakaszain hajózható {Krassőnál, Lippónál utalnak rá). A Szamos Berendnél 35 öl széles, 1-6 öl mély. A falutól északra, 3000 lépésnyire van egy 3 lábnyi sekély szakasza, de a meder annyira iszapos, hogy ott sem lehet átkelni rajta. Szentmártonnál 40-50 lépés, mélysége ugyancsak 4-6 öl. Partja nagyon meredek, sebes sodrású. Szatmár és Németi szabad királyi városoknál, a hídnál 60, má-