Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

B - sorozat - - szövegek

nem mernék egy transakcióhcz hozzáfogni. Megkísértettem egy előleges tervhez az anyagot összegyűjteni, s az én kombinációm ban Szamosszeg ugy szerepel, mint egy eladandó és beruházási, gazdasági forgótőke gyanánt elhelyezendő objektum. Mert, midőn a rögtön nem teljesített kötelezettségek súlyos teherként nehezednek a gazda vállaira, egy igy elhelyezett és kéznél lévő tőke nemcsak dúsan hozza meg kamatait, hanem egyszersmind képes a jövedelmeket tetemesen emelni. Mig az ilyen tőkével nem rendelkező gazda, mindig ki van téve nemcsak kisebb-nagyobb nehézségeknek, hanem egyszersmind - ami legfőbb - az eladósodás veszélyének, mihelyt egy kedvezőtlen év, vagy csak a fizetési kötelezettségek véletlenül oly időpontra halmozódnak öszsze, midőn éppen nem rendelkezik a kellő összeggel. S én nem tudok magamnak más módot képzelni egy ily tőke előállítására, mint azt, hogy Szamosszeg ne vonassék be a törlesztésbe, hanem a többi terhek végleges elrendezés után elárusitatván, a fentebbi célra elhelyeztetik. Reménylem, bátyám is helyeselni fog ja azon nézetet, s visszatérte után, ezek szerint fogunk intéz kedhetni. B-25. Meran.1873. jan. 28. - F/1-13. - KR C. Albert - C. Imrének, Anarcsra István igen részletes, hosszas levele igen megnyugtatott, látom, hogy a gazdasági arényzat igen el van találva. Csak adja Isten, hogy az uj tiszt megemberelje magát s hogy a gazda ne falra hányja a borsót, mikor a teendők iránt instruálja. Hogy én betegségemből ily lassan bontakozok ki, lehet, hogy részben onnan is ered, hogy sokévi fáradozásomat s folytonos szorgos gondoskodásomat nem nagy siker követte. Pedig mindig ébren vcltaro s merész gazdasági kísérleteket nem tettem, - sokat lehetne erről beszélni, ami nem szükséges: ne nézzünk hátra, de előre. A közelebb leviharzott 3-4 év, kutyáknál alábbvaló tisztek mellett, a felnőtt család jogos igényei mellett súlyos terheket hozott nyakunkra. S miután én kifáradtam, neked, s főleg - ha nem csalódom, már 26 éves Istvánnak -, ki azt mindkettőnknél jobban birja, jutott a feladat, hogy a piszkos ru-