Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

ként az vízimalmok kedvéért két és három mérföldnyire szok­tak járni az Hernádra. Kárai : 1/ Panaszollyák e mellett az helységnek lakosai, mivel határjokban nem sok szántó mezejek vagyon, azokbul pedig az földes uraság számokra alkalmast meg-szántanak minden idén, az mely kevés föld egy-egy gazdának szokott esni; a midőn az árvizek határjokra ki-jőnek, alkalmas vetéseiket elboríttyák, melyekből tellyességgel semmi hasznot nem vésznek. Mind eze­ken kívül pedig nagyobb része az lakosoknak más határra szok­tak szántani ki-járni, és az mely kevés szántó főldjők magok határjokban vagyon, többnyire azokat is trágyázni szokták. 2/ Az midőn az kaszálló réttyeiken az esztendőnként ki­járni szokott árvizek hoszszan maradnak, telyességgel hasz­nos szénát nem kaszálhatnak: többnyire tiszta sás, eset-káka és béka nyálból áll az fűvők: és az oly forma szénájok miat sokszor marhájok dögleletességet szenvednek. 3/ Panaszollyák ezt is az lakosok, valamikor nagy árvi­zek határjokon hoszszan hevernek, minden heverő marhájukat, kit az hegyekben , kit az Tiszántúl való részekre alku sze­rint szokták bérelni. 4/ Ezen határon szűken levén az uraságnak is erdejek, az lakosok, azon kívül hogy némelyeknek néhányszor commissio mellett engednek kevés épületre való ágasokat, pénzeken is többnyire veszik az nagyobb épületre való fájókat. Tűzi fá­jókat is az Tiszán le-hozott fákból mind pénzen szokták ven­ni . 5/ Emlékezetektől fogvást ezen helységnek soha kántor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom