Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

ja nem volt. V. Minthogy ezen helység határja, szántó földjei minden esztendőben nem az telekek után, hanem gazdáknak tehettségehez képest osztatnak, ezen meg-esketett személyek nem tudhatytyák bizonyosan, hány hóid földje és réttye légyen egy-egy gazdának, annyival is inkább, hogy négy földes úr bírván az helységet, és kettő közzülök bent az határban folytatván gazdaságot, magok embereinek hol többet, hol kevesebbet juttathatnak. Sarjút pedig jó esztendőben, és ha meg szokták volna, annak idejében lehetne kaszálni. VI. Négy földes ura lévén ezen helységnek, nem egy formán teszik jobbágyi kötelességeket; hanem tekintetes báji Patai Sámuel úr emberei közül az egész ekés gazdák 12 napot szántanak, hasonlóul az fél ekések öszve fogván, ugyan annyi napot szolgálnak. Az gyalog szeresek pedig szüretre egy-egy szedőt adnak, úgy az marhások is ezzel tartoznak. Tekintetes, nemzetes és vitézlő Nagy András úr emberei, örökös jobbágyok lévén, minden héten két napot szolgáltak gyalog szerben . Tekintetes, nemzetes Horváth Adam úr embere 18 napot szolgál szalog szerben. VII . Ezen helység lakosi az tekintetes uraság engedelmébül ez ideig kilencedet ugyan nem adtak, hanem ennek helyében tizedet fizettek minden őszi és tavaszi veteményekböl. Egyébb adózás fejében, ki-vévén tekintetes Nagy András úr embereit, minden ember egy-egy rhenes forintot és 30 krajcárt, és egy tyúkot szoktanak fizetni. VIII. Ezen helységnek minémüségéhez képest, sok lévén az nép, 50