Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

A nyíregyházi öregdiákok (Krúdy Gyula)

A NYÍREGYHÁZI ÖREGDIÁKOK Vietórisz József volt a gimnázium büszkesége. Diák, tanár, majd igazgató korában Vietórisz József nevét hallotta legelőször mindenki, aki a nyíregyházi gimnázium küszöbét átlépte. Rajongtak érte, ahogyan diákért talán még nem rajongtak a bajtársai, mikor a mai Kossuth-főgimnázium helyén csak éppen amolyan líceum volt, - egyemeletes, de csodálatosan szép épület, a régi Nyíregyháza legszebb épülete, a laboratóriumokra, könyvtárakra, felvidéki kastélyokra emlékeztető ablakokkal. (A gyermekfantázia könnyen elképzelhetett az ablakok mögé egy rejtelmes könyvtárat, benne még rejtelmesebb professzorral, aki a líceum körüli nagy akácfák zúgását hallgatja, - mert több volt a líceum körül a vén akácfa, mint a diák...) Amíg végre megérkezett Vietórisz Jóska és büszkesége lett az algimnáziumnak. Nyíregyházi fiú, az édesanyját mindenki ismeri a városban, itt laknak az atyafiai szerte, mióta a várost százegynehány esztendő előtt megalapították. Ilyen diák nem volt tán egész Magyarországon se. Mindenben első, mindenben kitűnő, szinte hibátlan diák. Március 15-én az ő versét szavalják mindenfelé, mert a polgárság olyan független érzelmű, hogy még egy eleven minisztert (Fabinyi Teofilt) is megbuktatott a választáson, pedig Fabinyi törvényszéket ígért a városnak s amellett lutheránus is volt... Persze hogy alig várták a nyíregyháziak, hogy diákcsillaguk a pesti egyetemen megszerezze a tanári oklevelet (természetesen kitüntetéssel), most is tárt karokkal fogadják, amikor szülőföldjére visszatér. Kényeztetnék, ünnepelnék a szelíd, komoly fiatalembert, a lányos házak ablakain megmozdulnak a firhangok, ha az új tanár úr a „Lutheránus