Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

A nyíregyházi öregdiákok (Krúdy Gyula)

Róma" utcáin végigballag. Csakhogy a tanár úr egyelőre nem a virágos ablakokat nézi, hanem azt a végtelen sáros országutat (a Kállai utcát), amelynek mentében a gimnáziumépület áll. S a gimnázium előtt egy akkora pocsolya, amelyen még négy lóval is alig tudnak áthajtani a falusiak. „Ki kell kövezni ezt az utcát, mielőtt belefulladna valami kisebb termetű diák" - mondja Vietórisz. A nyíregyháziak meghökkennek... A pocsolya eddig is volt, senki se fulladt bele, mert a diákok nem szoktak vízbe fúlni, amelyik belefúl: azért úgyse kár, mert nem életrevaló, - mondták a nyíregyháziak. De ekkor váratlanul segítségére jött Jósa András, a jeles megyei főorvos és híres tréfacsináló is Vietórisznak. Kérvényt adott be a város magisztrátusához, hogy bizonyos összegért árendába veszi a gimnázium előtt elterülő vadvizet részint haltenyésztés, részint nádtermelés szempontjából. De már erre felhördültek a nyíregyháziak (akik valamiképpen mindig ujjat húztak a megyei hatóságokkal), kinyitották a város kasszáját és a gimnázium előtt olyan városias utcát csináltak,.hogy csodájára jártak. ... „Aztán a pennát is jól forgatja Vietórisz József!" mondták a nyíregyháziak, akik a hazafias vagy kortesverseken kívül voltaképpen akkoriban még nem igen olvasnak el másféle verseket. (Hiszen, igaz, hogy voltak már akkor is „széplelkek" a városban, akik sok mindenféléért rajongtak, - de hát azok többnyire nem fizettek adót, nemigen járultak komolyan a közterhek elviseléséhez, a város megváltásához, a gimnázium eltartásához.) Ezt leginkább akkor mondogatták a régebbi nyíregyháziak, amikor Vietórisz József Senki Pál című verses regényével akadémiai jutalmat nyer. Nini, a mi fiúnkat, a mi régi büszkeségünket észrevette az ország is! - mondogatják, amikor a Vietórisz verses regénye könyv alakban is megjelenik, és Nyíregyházán álmélkodva olvassák a gyönyörű verseket; amelyek az Anyegin-formában megzendítik a régi nyíregyházi életet, hogy az olvasó sír vagy nevet, ha csak egy