Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A hétköznapi örömök (Szalonnasütés, Gőzfürdő, A halásztanyán)

Izgat a vágy langyos zuhanyunk használni először Kellemes átmenetül jó negyvennyolc fokú hőbe: Izzad a test odabent a kicsinyre szabott kamarában, Pezsdül a vér, hevesebb, szaporább, sebesebb a keringés, Bőrünk pórusain végigcsordúl a verejték, S ami fölösleges és káros, mihamar kicsapódik. Pár perc múlva csekély súly vesztéssel be a vízbe, Hol nem ilyen forró öleléssel vár a medence. Jólesik a lépcsőn lehasalva kifújni magunkat, Ellrécselni néhány szintén jókedvű baráttal, Látni nagyobb pocakot, több hájat, zsírt a miénknél, S hallani jót-rosszat vegyesen, de sosem szomorítót. Újra meg újra zuhany, hogy a gőzbe lehűlve mehessünk, Itt élvezni kilenc-tíz percet igaz gyönyörűség, Persze hajó a tüdőnk s nincs semmi baj a szivünkkel. Végignyújtózunk a padon, hova már lefeküdtünk, Mélyen lélckzünk, hogy a gőz átjárja a testünk: Elhal a külső zaj zsongó rezgése fülünkben, Szép figyelem jeleként olykor borsmenta, kakukfü Illata terjeng szét s a virágos rétre varázsol. Csepp kedvünk sincs itt nagy gondokkal bíbelődni, Még csak eszünkbe se jut meddő panaszokba merülni; Minden bajt feledő megnyugvással, bizalommal Érezzük: valahogy mégis csak szép ez az élet! A következő vers a Tisza partján lévő nagyhalászi fogadóban fogant: A halásztanyán Adassék tisztesség s becsülés a halnak, Mely nemcsak ha meghalt, de ha él is, hallgat; Nemes, szép erény ez, de zokon ne essék: Más virtusért éri ez a nagy tisztesség.