Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A hétköznapi örömök (Szalonnasütés, Gőzfürdő, A halásztanyán)

Tudjuk, hogy vallási szimbólum volt hajdan, Vele kezdődött el a haladás majdan; S különöskép tudja valamennyi kortárs: Fogni nehéz tán, de sütni, enni pompás. Jó a tengeri hal sóval, vagy olajban, Jó a csuka töltve, jó a süllő vajban; Harcsa rántva adja ízes pecsenyénket, De sehol sincs párja a mi keesegénknek! Halászlé-formában farkasétvágy-keltő, Csak a kákabélű embernek rettentő; Hej pedig sokat ér más fajtákkal főve, Ha a jő paprikát nem sajnálják tőle! Paprikás hal ez is, mégse halpaprikás, Aminek értéke miköztünk nem vitás; Csiklandó illattal, páratlan zamattal Alis akad nála kívánatosabb hal. Rotyog a halászlé, mélyén a bográcsnak, Ropog az áldozat, tetején a rácsnak; Apró pálcikákon végignyúlva fekszik, Egy porcikája se érheti a tepsit. Oldalára sót és paprikát ereget, Alá zsírt, ha maga nem adna eleget; S hogy teljes ízéből semmit se mulasszon: Koronként tejfüllel locsolja az asszony... Bolond, vagy beteg ez, aki csak keveset Tudna ebből enni, ha már nekiesett; Ennél csak az lehet sajnálatravalőbb, Aki sert iszik rá, nem konty alá valót!