Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A költészetről ([Ars poetica mea] Öreg szántó, Senki Pál, Indulás, Tóparton)

Helyén a gond az alkotásban, De tejtörésed meg ne lássam. Minden alapja megvan a költőtanári talár felöltésére annak, aki olyan gyöngyszemeket képes elrejteni, mint ő - pl. a Bessenyei című versébe: Munkája meddő, nincs semmi vágya, Megélni gyenge, meghalni gyáva. Ám költői önbecsülését két oldalról is érte, újra meg újra, kígyómarás. Egyrészt: a hagyományok tudatos, sőt dacos folytatójának olykor nem volt könnyű dolga az izmusok felzúgásának éveiben. Aba József álnéven a Hónap című nyíregyházi folyóiratba írt verset: Öreg szántó Dalotokban csupa ködös árnyék Mintha mindég idegenben járnék; Nincsen, ami szárnyat adna, semmi... Nem tudok én utánatok menni ! Másrészt: rosszul esett neki, amikor egyes pesti ítészek „levidékizték" őt. Erről így ír a Senki Pál-biur. „Vidéki költő, - szép tehetség ! " Értsd: nem modern, értsd: ostoba, Hozzájok el nem érsz soha ! Vidéki költő! - mennyi gúny van Elrejtve e két szó alatt, Magában ezt gondolta, úgy van ! És szótlanul továbbhaladt...