Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A költészetről ([Ars poetica mea] Öreg szántó, Senki Pál, Indulás, Tóparton)

Azonban nemcsak nyíri olvasóinak szerető és lelkesítő elismerése segített mindezt ellensúlyozni, de valamelyest az is, hogy a Kisfaludy Társaság 1937-ben három tagot vett fel: vele együtt Nyírő Józsefet és Szabó Lőrincet. Krúdy pedig, a Nyírség halhatatlan szerelmese, azt találta írni egyszer: „Vietórisz Józsefnek, a nagy költőnek minden hódolatom." Némely régi festményen egy mellékalak testén felbukkan a festő arcképe is. Hadd szólaljon meg most pár sor az Indulás című versből, amellyel az én első költeményeimet köszöntötte. Te is, fiam? ! Ha téged is már Az áldott múzsa látogat, És azt hiszed, hogy. többet is vár, Mint puszta udvarlásodat: Boldog lehetsz, mert rád lehelte A szent költészet ihletét, S tiéd lehet majd teste-lelke, Ha áhítattal illeted. Pár sorral később már a költői létforma szépségének új megfogalmazásával ajándékoz meg: Költő: az eszme napsütése A lét árnyékos oldalán, Költészet: a szép áttörése A szürke élet szűk falán; E napsütésben jó világ van, És szépen élni élvezet Még akkor is, ha mámorában A kétkedést is erezed; Szeretni, bízni, hinni, tenni, Lobogni, égni, nem pihenni: Nem fájt e lázas állapot, Sőt új erőhöz juttatott !