Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A költészetről ([Ars poetica mea] Öreg szántó, Senki Pál, Indulás, Tóparton)

Kit dalra hív a múzsakegy. A költemény se csak kipattan, Mint Pallas a Zeus homlokán: Nagy útja van, míg kész alakban Indul a messzi cél után. Gyémánt se csillog munka nélkül, Kagyló se termel kincset ékül, Ha könnyt nem izzad kín között, Mely drágagyöngybe öltözött. Lélek lobogjon lángdalodban Máskép a vers nem érdekel; Hitvány a szív, mely télredobban, S hitvány dologról énekel! Ha válogatni semmi kedved, S a józan ízlés cserbehagy: Hiába bármit emlegetned, Hazád- s fajodnak terhe vagy! Megfér a jó a kellemessel, Megél a szép az érdemessel; S ki végletekbe nem merül, Helyét megállja emberül! Költői műhelytitkai, a poéta doctus fegyvertára, a tudatosan szerkesztő költő munkamódszere - mind-mind bemutatásra került az Ars poetica mea-ban. Hadd villantsunk fel néhány szikrát: A láb, a taktus rangos úr, Kivált, ha rímmel párosul, aztán: Nem rím, ha hajtom, s elszalajtom, Míg párja várja özvegyül, (hát nem isteni? ! ) és még egyet: