Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Amikor visszatért a boltból zsebében a két ceruzányi fűszerrel, szemrehányást tett a szakácsnőnek, amiért — szerinte — a bolondját járatta vele. A történetből szólás lett a faluban. Ha valaki körülményeskedik, téblábol, azt mondják: „nekikészül, mint Pazonyi a vaníliarúdnak". Hegedűs Dezső gyűjtése Hej, édes jó Istenem, de keservesre szabtad a tanyai cselédek életét. Sok gyermek, sok éhes száj, a hosszúra nyúlt nyár végére minden lisztes zsák kiürül. Hiába kér kenyeret a pulya, nincs! Ilyen helyzet állt elő úgy 70 évvel ezelőtt az ezerholdas Groák László cselédei között is Nagytanyán. Groák ismerősei szerint „habókosan" viselkedett. Megkövetelte a cselédeitől, hogy levett kalappal álljanak meg előtte, és így köszöntsék: „Kezét csókolom, nagyságos úr!" Máskor meg leszállt kocsijáról és lekezelt velük. Igaz, hogy jobbjának csak mutató, középső és gyűrűs ujját adta a parolázó kezébe. Szóval hangulatembernek ismerték. Történt a már említett egyik hosszú nyáron, hogy néhány cselédje úgy vélte, jó hangulatban leledzik a földesúr, és eléje alázatoskodtak. Panaszolták, elfogyott a lisztjük, a gyermekek hiába kérnek enni, az anyjuk csak azt mondhatja, nincs kenyér. Adjon előlegként kevéske búzát, mert épp hogy csak tengődik a családjuk. Ekkor hangzott el az uraság szájából a még ma is emlegetett mondás: „Nékem sincs kenyerem. Én is kalácson tengődöm!" Kérések tréfás elutasításaként használják valahogyan így: „Nincs. Tudod mit mondott Groák?" Hegedűs Dezső gyűjtése