Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

A háború előtt még nem kínálta magát a boltok polcain a sütéshez-főzéshez való sok-sok tasakos „csoda izé". No, de azért házi cukrászkodáshoz akkor is lehetett ilyen-olyan déli fűszereket vásárolni még Ibrányban is. Ebből a szempontból is gazdag választékkal állt a vevők rendelkezésére Timku István boltja. Még vaníliarudat is lehetett ott kapni. Ez pedig a házi krémes elkészítéséhez elengedhetetlen mind a mai napig. Az Ambrózy-uradalom kastélyában külön szakácsnő gondoskodott az éppen ott tartózkodók pazar ellátásáról. Egy alkalommal - valamilyen jeles ünnep közeledtével, vagy éppen valamiféle családi évfordulókor — az egyik vendég megkívánta a krémest. A szakácsnő spájzában mindent lehetett találni, de most a leglényegesebb, a vaníliarúd elfogyott. A kastélyban sok apró-cseprő tennivaló akadt, ennek ellátására egy úgynevezett mindenest alkalmaztak. Ez udvart sepert, tüzelőt vitt a konyhába, telepumpálta a padláson lévő tartályt vízzel, meg afféle „szaladj ide, fuss oda" feladatot is gyakran kellett ellátnia. A mindenest állandóan macerálták, ha összekente a ruháját, ezért nagyon vigyázott, hogy öltözéke mindig tiszta legyen. Ilyen beosztásban téblábolt a konyha környékén Pazonyi József is. (Róla mesélték, hogy egy éjszaka az udvaron aludt a paszulyszalmán, s reggel felkelve panaszkodott: „Buszurkánt láttam az éjjel! Se lú, se rúd, csak két tüzes szem, mégis szaladt a szekér!" — A földesúr érkezett autóval a kastélyba.) A szakácsnő nem talált vaníliát a krémeshez, szólt a mindenesnek - pénzt is adott a kezébe —, hogy ugorjon el a Timku boltjába, és hozzon két rúd vaníliát. Pazonyi ilyesmiről soha nem hallott, és nem akarva összekenni a ruháját (netán vállon kell majd cipelni a két rudat), maga elég fogott egy targoncát, s azt tolva ballagott el Timkuhoz.