Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Mit tehettem? Hazamentem, hogy kiborongatom az egészet az udvarra. Nézem az uborkás üvegeket, nadály egy-kettő árválkodik bennük, a többi eltűnt. A mennybéliekhez akartam fohászkodni a magam módján. Felnézek, hát a nadályok ott lógnak a plafonon, mint karácsonyfán a díszek. Mondtam az aszszonynak, seperje le őket, s dobja ki valamennyit. En a két hordót kierőlködtem a pitvarból, és a vizet békástól kiöntöttem belőlük. És tudjátok, mi esze van a békának? Egy sem a falu felé vette az irányt, hanem mind a kanálist célozta meg! Hegedűs Dezső gyűjtése. Oámém 1952. március 9-én az egész ország ünnepi díszbe öltözött. A „nagy vezér, a legelső magyar ember, Sztálin legjobb magyar tanítványának", Rákosi Mátyásnak a 60. születésnapját ünnepelte. A rétközi falvakban gyűléseken, felvonulásokon emlékeztek meg a jeles napról. Az iskolákban külön órát szenteltek az életút ismertetésének, ajándékokat készítettek és üdvözlő táviratokat küldtek Budapestre. Gáván úgy gondolták, hogy már az óvodai nevelésben is hasznosítani kell a rendkívüli eseményt, ezért az óvodában bemutató foglalkozást tartottak „Rákosi Mátyás, az ifjúság példaképe" címmel. Az eredeti ödet tetszett a járási vezetőknek is, akik az ominózus napon kíséretükkel együtt megjelentek a faluban. Bár az óvónéni a párttitkár segítségével becsületesen felkészült, mégis nagyon megijedt, amikor a látogatókat megpillantotta. Bevezetőként elénekelték az alkalomra formált dalt, melyet akkor már az egész ország ismert.