Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

tilalommal: idegenekkel, férfiakkal, diáktársakkal stb. Könyvtárakban még fellelhetők azok az iskolai év végi értesítők, évkönyvek, amelyekben rajzokkal, méretelőírásokkal szabályozzák a kötelező matrózblúz, a berakott-plisszírozott egyenszoknyák méreteit, az előírásos fekete harisnyát illetően stb. Ahogy a felnőttek társadalmában illemkedés folyik a szabályszerű társadalmi érintkezést illetően, úgy szabályozzák a diákok életét is. Ami egyébként eléggé aggasztó, mert ha nem tartják meg a szülők, vagy áthágják a diáklányok, akkor nagy fegyelmi tanácskozás, kedvezménymegvonás, éppenséggel iskolaváltoztatási kényszer is sorra kerülhet. Találkozás csak szülő, megbízható kísérő jelenlétében történhet, de ez eleve kivételes állapotnak tekintődik. Valami enyhülés (?!) csak két körben lehetséges: a jégpályán és a tánciskolában. Az előbbit illetően csak magán a jégen élvezhető kivételes állapot: odamenetkor vagy hazatéréskor már mindaz lehetetlen, ami a jégen körözés, kéz a kézben bógnizás, futás közben lehetséges. A tánciskola gondosan megvizsgált és engedélyezett környezet: ott a táncféleség engedte „közeledések" ellen nem lehet kifogás, a fal melletti széksorokat elfoglaló mamák, megbízható kísérők jelenlétében. És természetesen lehetséges azokban a nagyobb lakásokban, ahol a családok valamilyen ünnepi alkalmat szerveznek sok vendéggel, vagy csak diáktársaságnak rendeznek diákzsúrt, ahol gramofonzenére, valamelyik családtag zongorakíséretével történtek a táncok, társasjátékok, igen nagy változatossággal még a mi időnkben is, egyszerű kártyázgatások — főleg kiadós uzsonnával... Az előadásban csak röviden tértem ki a most következőkre, amit úgy mondhatnék, hogy a leírtak, elmondottak között milyen volt az én „magánszektorom, magánszférám". Meggyőztek, hogy ennek is legyen itt helye. Amikor én megszülettem, 1919 áprilisában, a tanácsköztársasági napokban, nagy infláció kellős közepén, később még hónapokig román megszállás idején, már 6, 9, 10 évvel idősebb testvéreim éltek. Szüleim pedagógusok, édesapám a fiú felsőkereskedelmi iskola igazgatója, édesanyám nincs iskolához kötve, de „főállásban" gondoskodik a négy gyerek rendben tartásáról, a háztartás vezetéséről. Tehát én vagyok a legkisebb.