Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Galambos Sándor: „Jót s jól” (A jótékonyság egyes formái Nyíregyházán a dualizmus korában)

az egyesület védnöke gróf Dessewffy Marianne volt, aki évenként 100 forintos segéllyel járult hozzá az 1000 forintot meghaladó költségvetéshez. Az Izraelita nőegylet 1864-ben kezdte meg az izraelita, helybeli szegény nők segélyezését. A 150 tag mintegy 50 elszegényedett nőtársának tudott évente segélyt nyújtani. A Vereskereszt egylet Nyíregyházán 1880-tól tevékenykedett. Anyagi segítséget nyújtottak például az eperjesi és a nagykárolyi tűzvész, a szegedi árvíz és a zágrábi földrengés áldozatainak, de Szabolcs megyei rászorultaknak is. * * * A kiegyezés kori Nyíregyházán mintegy 100 világi célú alapítvány működött. Mit tekintünk alapítványnak? A jótékony célú adományozás egyik formáját; olyan nyilvános kezelés és ellenőrzés alatt álló vagyont, amelynek csak a kamatait használhatják föl az adományozó által megadott célra. Alapítványokat általában magánszemélyek, ritkábban közösségek hoztak létre, ők az alapítók. Az alapítólevélben meghatározták az adomány minden lényeges elemét. Rendelkeztek arról, hogy a felajánlott összeg kamatai milyen célra használhatók föl, milyen feltételek teljesülése esetén nyújthat segítséget az alapítvány. Megszabták azt is, hogy kik működtessék az alapítványt, mikor, milyen formában, hány főnek juttassanak a kamatokból. Előírhatták azt is, hogy mi legyen adományuk elnevezése. Az alapítványokat legfontosabb jellegadó tulajdonságuk, céljuk alapján három típusba sorolhatjuk. A teljesítmény elvű a kiváló eredményt jutalmazta, a szociális a szegényeket segítette, míg a duális mindkét szempontot érvényesítette. A korszak nyíregyházi alapítványainak nagyobbik fele duális jellegű volt, a kisebbik félen egyenlően osztozott a másik kettő. A szolidaritás és a hatékonyság elvén nyugvó duális alapítványok egy kivételével iskolákhoz, illetve a tanuláshoz kötődtek. A szabályt erősítő kivételként a Stern Jenő-alapítvány szolgált. Alternatív (vagyis két választási lehetőséget megadó) célja azt tartalmazta, hogy kamatait az önkéntes tűzoltó egyletnek az a tagja kapja, „aki a legelső tűzesetnél megsérült, vagy ilyen nem létében az, akit az egylet választmánya a